László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

— 1U1—1UJ. §§• — 123 A díjak szabad egyezkedés tárgyát képezik egyrészről a tömeggondnok, másrészről a választmány közt. A létrejött egyezség a csődbiztos által jóváhagyás végett a bíróság elé terjesztendő, mely esetleg a közadós és a hitelezők meghallgatása után az egyezséget vagy helybenhagyja, vagy a díjakat, ha azokat túlságosaknak találja, belátása szerint mérsékli. Ha az érdekeltek közt egyezség nem jő létre, a díjakat a csődbiztos és választmány meghallgatása mellett s tekintettel az ügykezelés terjedelmére, fontosságára s a kifejtett tevékenységre, a csődbíróság állapítja meg. A határozat mind a két esetben a tömeggondnokkal és választmánnyal kézbesítés, a hitelezőkkel és a közadóssal pedig kifüggesztés által közöltetik. A díjak tárgyában a másodbíróság véglegesen határoz. A kiadások a tömeggondnoki számadásokba teendők. L. a 95. §. jegyzetét. A csődnyitással és a tömeg megállapításával járó költség, ideértve a tömeggondnoki díjat is, a csődvagyonból elsősorban elégítendő ki. A tömeggondnokot a tömegre nézve a megállapított költség és díj erejéig a megtartási jog illeti. (C. 134/1885.) A tömeggondnoki díjban a tömeggondnok a csőd teljes befejezéséig felmerülő ténykedéseiért van díjazva. (C. 11.243/ 1892.) A tömeggondnok eleget nem tevén annak a meghagyásnak, hogy részletes számadást terjesszen elő, mert különben díjai meg nem állapíttatnak, díjai megtérítését nem igényelheti. (C. 1073/1896.) A tömeggondnok részéről az egyes hitelezők ellenében külön díjfelszámításnak nincs helye. (C. 823/1887.) A kir. ítélőtáblának a csődtömeggondnok díjai és költségei megállapítására vonatkozólag az az álláspontja, hogy az nem a bejelentett követelések mennyiségére, hanem a tényleg létező é9 a felosztás alá kerülő csődvagyon mértékéhez kell, hogy igazodjék. Tekintettel pedig arra, hogy a csődtömeggondnoknak a vagyonkezelésben jelentkező működése, mint a hitelezők kielégítését szolgáló tevékenység, jogi természeténél fogva folyamatos és egyeséges, a kir. ítélőtábla nem ismerheti fel helyesnek az első-