László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

90 — Csődtörvény. — de a magasabb minőségben alkalmazott tisztviselők fizetése még: csőd esetében sem előzi meg a bekeblezett hitelezők követeléseit. (C. 568/1884.) NYOLCADIK FEJEZET. Csődhitelezők. 59. §. A csődvagyon, amennyiben azt a külön kielégítésre jogosított hitelezők követelései, továbbá a különös tömegtartozások és tömegköltségek ki nem merítik, az általános tömegre eső tömegtartozások és tömegköltségek levonása után, a következő §§-ban megállapított sorrendben, a csődhitelezők kielégítésére fordíttatik. 60. §. Az első osztályba sorozandók: 1. azoknak, akik a közadós háztartásában, gazdaságában vagy iparüzletében állandóan alkalmazva voltak, a csődöt közvetlenül megelőző egy évre hátralévő és a törvényes felmondási időre járó fizetései és munkabérei azon esetben is, ha a közadósnak gyermekei, vagy ha annak szolgálatát a csődnyitás idejekor már elhagyták. Ha a tömeggondnok a szolgálati viszonyt fenntartja, a felmondási időre járó fizetés és munkabér a tömeg tartozásának tekintendő; 2. a csődnyitás előtt elhalt közadósnak gyógyítási és temetési költségei, amennyiben azok a csődnyitást megelőzőleg egy évnél nem régiebbek; 3. a csődnyitást közvetlenül megelőző három évre hátralevő adók, vámok, fogyasztási illetékek s más közterhek, amennyiben a fedezetül szolgáló javakból ki nem elégíttettek; 4. a kiskorúak és gondnokoltak követelései a törvénynél fogva az atya, gyám vagy gondnok kezelése alá tartozó vagyon tekintetében; kivéve, ha a követelés a vagyonkezelés megszűnésétől számítandó két év alatt bírói úton nem érvényesíttetett; vagy ha az eljárás a csődnyitás előtt abbanhagyatott.