László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. III. kötet (Budapest, 1930)

88 — Csődtörvény. — kásokat díjaik és kiadásaik tekintetében, az általuk készített vagy kijavított és birtokukban levő dolgokra; 3. a bérbeadókat és a haszonbérbeadókat azon dolgokra, melyekre őket a törvénykezési rendtartás szerint zálogjog illeti; 4. azokat, akiket a váltó- vagy a kereskedelmi törvény szerint bizonyos dolgokra zálog- vagy megtartási jog illet, ezen dolgokra; 5. azokat, akik bizonyos dologra valamit hasznosan fordítottak, az ebből eredő követelésük tekintetében, a még meglévő haszon erejéig, az általuk visszatartott dolgokra; 6. az ügyvédeket az általuk folytatott perekben felmerült díjaik és kiadásaik tekintetében azon vagyonra, mellyel a csődtömeg a per folytán gyarapodott. Ad 3. p. 1. a végrehajtási törvéry 72. §-át a bérbeadó törvényes zálogjogáról; ad. 4. p. 1. a 13. §. jegyzetében felhívott törvényhelyeket. Lejárt bértartozás miatt külön kielégítési jog illeti a bérbeadót a bérleti helyiségből elvitt ingólfa. (C. 2059/1887.) Az 57. §. 4. pontjának a rendelkffiése és a 13. §. második bekezdésében íoglalt az a rendelkezés, nely szerint a csődnyitás hatályának kezdete előtt szerzett megtirtási jognak a tömeghez tartozó dolgokra leendő érvényesítése végett a végrehajtás a csődnyitás után is elrendelhető éí foganatosítható: nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a váltótörvény 106. és 108. §§-nak a zálog- és megtartási jojót tárgyazó intézkedései csőd esetében nem szenvednek változát, s tehát azokra nézve, akik megtartási jogot hatályosan gyakorolhatnak, csőd esetében is a váltótörvény intézkedései szolgának irányadóul; vagyis, hogy a csődtörvény érintetlenül hagyja mindazokat a jogokat, melyeket a váltótörvény az egyes hitjlezőknek bizonyos körülmények között enged. (C. 6410/1902.)) A szállítmányozó zálogjoga csef: a tényleges birtokában levő árukra terjedvén ki, az a megbíz befolyandó utánvételi összegekre nen elismerésére irányuló, a csődtörvény kereset elutasítandó. (C. 984/1899.) Az ügyvédnek a kikötött tisztelelíja a tömeg részére kipe relt vagyonból az ingó zálog által bi elégítendő ki. (C. 289/1907.) nevében feladott árukért gyakorolható s az e jog 57. §. alapján támasztott osított hitelezők módjára