László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. II. kötet (Budapest, 1930)
— 14—16. cikk. — 213 Ha a feladó a vám-, adóhivatali, pénzügyi vagy rendőri és egyéb közigazgatási hatósági kezelés teljesítésére olyan eljárási módot írt elő, amelynek helye nem lehet, akkor a vasút úgy jár el, ahogy az neki a jogosult érdekei szempontjából legkedvezőbbnek látszik és a tett intézkedéseket a feladóval közli. 2. §. Ha a rendeltetési állomáson vámhivatal van, —• amennyiben a fuvarlevél a megérkezésnél leendő elvámolást írja elő, vagy amennyiben ily előírás hiányában az áru vámkezelési kötelezettséggel terhelten érkezik a rendeltetési állomásra, az átvevőnek joga van arra, hogy a rendeltetési állomáson a vámkezelés teljesítéséről maga gondoskodjék. Ha az átvevő e jogával él, akkor neki előbb ki kell fizetnie a küldeményt terhelő költségeket és a fuvarlevelet át kell vennie. Ha a vámkezelés teljesítéséről a rendeltetési állomáson érvényes szabályzatokban meghatározott határidő alatt sem az átvevő, sem a feladó meghatalmazottja nem gondoskodott, a vasút, — amennyiben az átvevő a fuvarlevelet ki nem váltotta, az 1. §-ban mondott módon járhat el. 16. cikk. Kiszolgáltatás. (V. ö. Vüsz. 88. §.) 1. §. A vasút köteles a fuvarlevelet és az árut az átvétel nyugtázása és a fuvarlevélből kitűnő követelések összegének kifizetése ellenében a feladó által kijelölt rendeltetési állomáson az átvevőnek kiszolgáltatni. Az árunak és a fuvarlevélnek elfogadása arra kötelezi az átvevőt, hogy a fuvarlevélből kitűnő követelések összegét a vasúínak megfizesse. 2. §. Az áruk kiszolgáltatását, valamint a vasútnak azt az esetleges kötelezettségét, hogy az árut akár abban a helységben, amelyben a rendeltetési állomás fekszik, akár más helységben az átvevő lakásán adja át, a kiszolgáltatásra kötelezett vasútra érvényes törvények és szabályzatok szabályozzák, 3. §. Az árunak a rendeltetési állomásra való megérkezése után az átvevőnek joga van a vasúttól követelni, hogy az neki a fuvarlevelet átadja és az árut kiszolgáltassa. Ha az áru a 30. cikk 1. §-ában megállapított határidő lejártáig nem érkezett meg, az átvevőnek akár saját, akár másnak érdekében jár is el, e határidő lejárta után
