László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

30 — K. T. 3. §. — T. 3087/1896.) — a kerületi munkásbiztosító pénztár, (C. 4849/ 1922. Hj. Dt. XVII. 93.) — a földhaszonbérlő, habár állattenyésztéssel, állatoknak a bérgazdaságban való hizlalásával és hizlalt állapotban, továbbeladás céljából való vásárlással is foglalkozik. (C. 6205/1917. Kovács I. 9. 1.) A bornagytermelőt az, hogy azon célból, miképp az ezen foglalkozásából kifolyólag elvállalt borszállítási kötelezettségeinek kellően megfelelhessen, más termelőktől nagyobb mennyiségű bort, illetve mustot összevásárolt, kereskedőnek nem minősíti. (C. 6354/1905.) Az az építkezési vállalkozó, aki telkeket összevásárol, a telkeken házakat épít s a házakat árúba bocsátja: nem kereskedő. Mert igaz ugyan, hogy ingókat megvesz, ezeket szállítja, fel- vagy átdolgoztatja, azonban e dolgokat építkezésnél használja fel és így azok a felhasználás, fel- és átdolgozás után mint ingók többé nem léteznek és mint ilyenek tovább nem adatnak, hanem általuk valamely ingatlan létesíttetett, közvetlenül, az ily ügyletek tehát, ingatlan tekintetében keletkezett szerződéseknek veendők s mint ilyeneket a K. T. 262. §-a szerint keresk. ügyletnek nem tekinthetik. (C. 511/1900.) Ellenkező: az építési vállalkozó kereskedőnek tekintendő. (C. 5502/1902.; 1768/1895.) Saját nevében az foglalkozik kereskedelmi ügyletekkel, aki az ügyletekben jogilag, mint szerződő fél szerepel. (Pstv. törv. 78/1895. Nagy. 2. 1.) A társaság cégének bejegyzésével a társaság tagjai is bejegyzett kereskedőknek tekintendők. Amikor tehát a kereskedelmi forgalomban a közkereseti társaság tagja a bejegyzett kereskedőt illető jogcselekményeket végez, nem mentesítheti magát azzal, hogy ő mint kereskedő külön bejegyezve nincs, mert lényegében ö a társas cég közös birtokosa és voltaképen az őt is megillető közös cég alatt iparszerűleg foglalkozik kereskedelmi ügyletekkel. (C. 3682/1922.) Nem kereskedők ezen minőségük alapján a cégvezetők és kereskedelmi meghatalmazottak, valamint a kereskedősegédek, így pl. a biztosító társaságok ügynökei, akik a társaság alkalmazottjai, ha a vezérügynökség székhelyén kívül működnek is. (Bp. T. 4582/79. Nagy 2. I.) A lényeges csak az, ki szerepel az ügyletek alanyaként, lényegtelen ellenben, kinek a számlájára megy az üzlet, azaz kit illet a nyereség és kit terhel a veszteség, ugyanígy közömbös, ki adja az üzlethez a szükséges tőkét, ezzel ellenkezőleg a Bp. T. 54/1897. azt tekintette kereskedőnek, aki az üzlethez a tőkét adta s az üzlet vezetésére befolyást gyakorolt, azt ellenben, akinek a nevén az üzlet állt, csak üzletvezetőnek. (Nagy