László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

28 - K. T. 3. §. 1922: XII. t.-c. az 1884. évi XVII. t.-c.-be iktatott ipartörvény módosításáról: 2. §. Magyarország területén minden önjogú egyén, amennyiben az e törvényben megállapított feltéteteleknek megfelel, az e tőrvényben meghatározott módon és korlátok között bármely ipart, ideértve a kereskedést is, bárhol önállóan gyakorolhat. Kiskorúak tizennyolcadik életévüknek betöltése után, atyjuk, illetőleg gyámjuk gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével, önállóan űzhetnek ipart. Kereskedői minőség. Az, hogy valaki kereskedő-e, jogkérdés. (C. 375/1896.) Engedélyhez kötött iparűzés esetében a kereskedői minőség maga az iparengedélyezés iránti kérvény beadása napjával állapítandó meg. (Bp. T. G. 68/1877.) Az a körülmény, egymagában véve, hogy a cégjegyzékkivonat szerint felperes a budapesti kir. K. és V. tsz.-nél vezetett cégek jegyzékébe bejegyeztetett, felp. kereskedői minőségét nem bizonyítja, mert a bejegyzés ténye harmadik személyek tagadásával szemben még nem bizonyítja azt, hogy az, aki cégét bejegyeztette, saját nevében, kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg valóban foglalkozik 9 hogy így kereskedő. (C. 1250/1893.) A cégjegyzés ténye a kereskedői minőség megállapítására egymagában elegendő. (C. 9042/1926. Gr. XX. 694.) A kereskedői minőség az iparszerűséget feltételezi ugyan, de magában véve független az üzlet terjedelmétől. (C. 187/1897.) A községi elöljáróság nem illetékes valaki kereskedői minőségének bizonyítására. (C. 655/1898. és Bp. T. 1250/1893.) Megszűnteti a kereskedői minőséget a halál, de az örökösök a cég törléséig az alatt még felléphetnek, (C. 1442/1895.) Kereskedőnek tekintendő: a pékmester, (Váltótörv. 538/1902.), — a korcsmáros, (Váltótörv. 442/1902.), — a vendéglős, (C. 763/1892.), — a szállodás, (Bp, T. 2240/1897., 17/1902.), — a dohányárus vagy dohánytözsdetulajdonos, (C. 661/1900. Azonos Bp. T. 620/1880.), — tőzsdeügynökök, (Budapesti T. 94/1878. és 2790/1894. Semmítőszék 963/1880.), — szatócsok (Bp. T. 351/1878.), — kávésok, (Bp. T. 3864/1895.), — a Bodega-iulajdonos, (Bp. T. 2212/1896.), — a kőfaragómester, (C. 565/1892.), — az optikus, (Bp. T. 187/1897.), — a cipőüzlettulajdonos, (C. 5922/1898.),— az üveges, (C. 7039/1901.), — aki hírlapi és irodalmi termékek tovább eladásával a saját nevében iparszerűleg foglalkozik. (Bp. T. 543/1902.), — a tőzsdetag. (C. 1715/1894.), — aki évek óta ipar-