László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)
— Bevezetés. — 13 Más lapra tartozik annak kiderítése, hogy a hiteljogi törvényalkotásokra melyik állam képes saját jogát a legnagyobb mérvben rákényszeríteni. A természetes kiválasztódás észszerű s nem mesterkélt hypothéziseinek logikus következménye mindenesetre csak az lehet, hogy valamely nemzet jogi felfogásának a másikra gyakorolt kölcsönhatása csak azoknál a jogszabályoknál lehet tartós, melyek a kínálkozó összes megoldások közül aránylag a legjobbak. Ez minden nemzetet versenyre sarkal s a legjelentéktelenebbet sem kényszeríti arra, hogy hazai jogának fejlesztéséről lemondjon, mert azon a területen, amelyen a legtökéletesebb jogszabályt sikerült megalkotnia saját jogának, más nemzetek részéről való követésére számíthat. A Gresham-törvénynek az a megállapítása, hogy kétféle pénz forgalomba kerülése esetén a rosszabbik a jót a forgalomból kiszorítja, megfordítva érvényesül tehát a nemzetközi jogban, hol a jó törvény győzedelmeskedik a kevésbbé jó fölött. Különösen áll ez a folytonos éberségre kényszerült s ennek következtében igen érzékeny természetű hiteljogra, mely céljai érdekében rendkívül fogékony minden haladás iránt is, minthogy a tapasztalat azt mutatja, hogy valamely állam belföldi gazdasági életének pezsgése vagy ellanyhulása, főkép azonban külföldi hitelképessége nagy mérvben függ hiteltörvényeínek modernségétől. Azonban bármennyire tisztult felfogás is jut uralomra valamely törvényben pusztán jogi szempontból, minden rendelkezése mégis egyedül a szerint mondható jobbnak vagy rosszabbnak, mint aminő mértékben áll összhangban vagy ellentétben a mo-