László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

198 — K. T. 106—107. §§. — az a vagyoni érték is, amelyet a tagnak a társaság és a cég; eszmei értékében való részesedése jelent. Az, hogy az elhunyt tag vagyonilletősége egy éven belül fizetendő ki, csak időhaladéki kedvezmény, amelyet a túlélő társasági tagok csak az elhunyt tag elhunyta idejére vonatkozó értékalap csorbítása nélkül vehetnek igénybe, tehát nem használhatók ki valutaváltozási esélyekre. (C. 5291/1924. Hj. Dt. XIX. 11.) Az elhunyt tag vagyonilletősége megállapításánál a társasági üzletnek, mint szervezetnek értéke is figyelembe veendő a társasági vagyonban lévő összes vagyontárgyak pénzben kifejezett értékének hányadán felül. (C. 3679/1927. Hj. Dt. XXI. 14.) 106. §. A kilépett vagy kizárt társasági tag köteles a társasági vagyonból járó illetményének készpénzben kielégítését elfogadni, és nem áll jogában a társasági követelések, árúk vagy egyéb javakból aránylagos részt követelni. A közkereseti társaságból kizárt tag a társaságba bevitt dolgokat nem természetben, hanem csupán őt a K. T. 105. és 106. §-ai alapján megillethető vagyoni illetményt követelheti, mely a kereset kézbesítésekor létező vagyoni állapot alapján őt megilletheti. (C. 925/1903.) A bírói gyakorlatban olyan jogszabály, amely a társasági tagok vagyonilletőségének részét tevő nyereségrészesedés átértékelését elvileg kizárná, nem alakult ki és az ily természetű követelés átértékelése ellen sem jogi, sem gazdasági indok nem szól. (C. 8818/1926. J. H. I. 1096.) Í07„ §. Ha valamelyik társasági tag magánhitelezője a 101. §-ban megállapított joggal élve, a társaság feloszlását követeli, a többi tagoknak szabadságukban áll egyhangú határozattal a feloszlás helyett a végkiegyenlítést választani, és az adós illetményét, az előbbeni §§. határozataihoz képest kiszolgáltatni. Az adós ily esetben a társaságból kilépettnek tekintetik. V. ö.: 95., 101., 105., 106., 121., 123. §§. A végkiegyenlités az adós társtag halála után is választható. (C. 5827/1882.)