László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

136 — K. T. 57. §. — rendszeresített illetmény mindkét járandóságba beszámítandó. (C. 2352/1918. J. H. II. 1616.) Tekintve, hogy a felperes fizetése a szolgálati idő alatt is csak havonként volt esedékes, a remuneráció pedig természete szerint a lejárt üzletév után jár — kereseti tőkének egy összegben, a kamatoknak pedig a kereset beadásától való megítélése által a felperes kedvezőbb helyzetbe jutna, mint amilyenben volna akkor, ha az állását nem hagyta volna el. Ezek alapján a már lejárt havi fizetéseket az esedékesség napjától járó kamatokkal egy összegben, a jövőben lejáró havi részleteket pedig a szerződés tartamára, minden hó elsején bekövetkező esedékességgel, az esedékesség napjától számítandó 5% kamattal együtt kellett megítélni. Ezért az anyagi jognak megfelelő rendelkező rész szerint kellett a másodbírói ítéletet megváltoztatni. (Bp. T. 3144/1928. J. H. II. 1089.) Végkielégítés. 191011920. M. E. sz. rendelet. 9. §. A szolgálati viszony megszűnése esetében az olyan alkalmazottat, aki munkaadójánál legalább öt évig megszakítás nélkül állott szolgálatban, végkielégítés illeti meg. Végkielégítést köteles fizetni a munkaadó a vele legalább tíz évig szolgálati viszonyban állott oly alkalmazottnak is, akit 1919. évi augusztus hó l-e óta, de a jelen rendelet életbelépése előtt nem oly ok miatt bocsátott el szolgálatából, melyért az alkalmazott felelős és amely miatt a munkaadó az elbocsátás idejében érvényben volt jogszabályok értelmében a szolgálati viszonyt felmondás nélkül rögtöni hatállyal megszüntethette. A végkielégítés összege minden betöltött három évi szolgálat után az alkalmazottat a szolgálati viszony megszűnésekor megillető munkabérnek egy hónapra eső része. A végkielégítés összege azonban nem haladhatja meg az alkalmazott egy évi munkabérét. A végkielégítés összegének megállapításánál minden megkezdett három évi időszaknak szolgálatban töltött töredékét is arányosan számításba kell venni. A 3. §-ban és a 7. §. második bekezdésében foglalt rendelkezések a végkielégítés tekintetében is irányadók.