László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

134 — K. T. 57. §. — a K. T.-ben szabályozott jogkörükre, de nem a kereskedelmi alkalmazotti viszonyukra vonatkozik. (C. 2485/1924. Schwartz Tibor i. m. 21. 1.) Az alkalmazottat nem illeti meg egyévi felmondási idő, mert igazgatónak szerződtették ugyan, de ügyköre nem az alperes részvénytársaságnak, hanem csak a vállalat bank- és kereskedelmi osztályának vezetésére terjedt. (C. 1362/1925. Gr. XIX. 784.) Gyári műszaki vezető, ki önálló hatáskörrel bír, egy évi felmondási időre tarthat igényt. (C. 460/1906.) A sörgyárban alkalmazott igazgatónak felmondási ideje egy év. (C. 722/1905.) A meghatározott tartamú időre szerződtetett műszaki igazgatónak, főnökének csődbejutása esetében, a csődtörvény 42. §-a szerint a szerződés felmondható ugyan, de a felmondás ideje nem 3 hó, hanem egy esztendő. (C. 324/1898.) A fürdőorvos, aki nincs meghatározott időre alkalmazva, jogosan tarthat igényt egy évi felmondásra, minek ellenében az egy évi fizetését és az elveszett hasznot, t. i. a fürdőorvosi gyakorlatban remélhetett díjazásnak megtérítését igényelheti kártérítés címén. (C. 1232/1896.) Ipartestület betegsegélyző pénztáránál alkalmazott s így fontosabb állásra és nagyobb fizetés mellett felfogadott irodavezetőnek felmondási ideje egy évben állapíttatott meg, (C. 651/ 1902.) Felmondási időre járó fizetés. Az alkalmazott felmondási idejének megállapításánál nem csupán a tudományos képzettség, hanem a betöltött munkakör terjedelme is figyelembe veendő. Az alkalmazott által követelhető illetmények tekintetében mindenkor a felek között létező szolgálati szerződés irányadó és a munkaadó által alkalmazottjának a szorosan vett illetményeken túlmenőleg adott bárminemű juttatás ezek folyósításakor megállapított feltételek mellett tekintendő megtörténtnek. (C. 4307/1925. P. J. E. 1926. évf.) Alkalmazottnak kötelezett gyártási jutalék kiszámításának a felmondási időre, ha az összeg szerint jelentékenyen változó, az alkalmazott által ténylegesen szolgálatban töltött időben élvezett juttatások összegéhez mérten vagy átlagban kell történnie. (C. 4307/1925. Hj. Dt. XIX. 51.) A jutalék alakjában történt javadalmazás átlagának megállapításánál alapul azok az összegek szolgálnak, amelyek a szolgálat utolsó hat hónapjában a szerződési megállapodás értelmében havonta tényleg elszámolásra kerültek. Ehhez a számítási alaphoz veendők azonban azok az összegek is, amelyek a meg nem támadott ítéleti tényállás szerint a felperes jutalékát