László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

128 — K. T. 57. §. zésére tekintettel elfogadni nem tartozik, ez a szolgálatból valóelbocsátással azonos megítélés alá esik. (C. 717/1908.) Ha a szolgálatadó szerződésellenesen csak minden második héten akar segédének alkalmazást adni, ez felmondással egyenlő hatályú. (C. 536/1892.) A csupán a napnak bizonyos óráira alkalmazott könyvvezető is (az ú. n, Stundenbuchhalter), ha egyébként a főnök és a segéd közötti viszony fennforog, oly állandó alkalmazottnak tekintendő, aki a felmondásra és az ezen idő alatt járó illetményre jogos igényt tarthat. (C. 1083/1896. — Azonos: 1236/1894.) Szolgálati viszony csak a szerződő felek erre irányuló közös és megegyező akarata mellett állhat fenn; a szolgálati viszonynak ennek az akaratnak a megszűnése mellett — bár jogtalanul — történő megszakítása tehát nem a szerződés betöltésének, hanem csak a jogtalan megszakításból eredő kárigénynek az érvényesítésére teremt a másik fél részére alapot. (C. 6602/ 1925.) A munkaadó a szolgálati viszonyt felmondás nélkül még nyugdíjazással is (egy évi betegség miatt) csak abban az esetben szüntetheti meg, ha a rögtöni hatályú elbocsátásra van joga, vagy ha a nyugdíjban a felmondási időre megfelelő teljes ellenértéket nyújt. (C. 392/1926.) A felmondási időre fizetés a főnököt a felmondás ténye alapján, mint törvényből folyó kötelezettség terheli, tehát akkor is, ha az elbocsátott alkalmazottnak a felmondásból vagyoni kára nem származott; a felmondó követelheti ugyan, hogy az alkalmazott a felmondás ideje alatt a szolgálatot teljesítse, de ha ezen szolgálatot nem kívánja és az alkalmazott a felmondási idő alatt új állást kapott és töltött be, ezáltal a felmondó főnök a fizetés alól nem szabadul. (C. 468/1904.) Az alkalmazott a felmondási idő alatt csak ugyanabban a hatáskörben köteles szolgálatot teljesíteni, amelyben a fennálló szerződés értelmében szegődtetett. (C. 81/1902.) A felmondási idő alatt az alkalmazott csak az állásával szerződésszerűleg járó rendes szolgálatot köteles teljesíteni, alárendeltebb munka végzése tőle nem követelhető. (C. 848/1908.) A munkaadó követelheti, hogy az alkalmazott szolgálatát a felmondási idő alatt is teljesítse, amely idő alatt a nyugdíjjárulékok fizetésének a kötelezettsége is terheli, ennélfogva a felmondási idő a nyugdíjjogosultság megállapításához szükséges időbe beszámítandó. (C. 6896/1925.) Az egyéni cég tulajdonosa által engedélyezett hat havi felmondási idő nem kötelezi az utóbb közkereseti társasággá alakult céget. (C. 352/1894.) Az üzlet tulajdonosának személyében beállott változás nem jogosítja fel az alkalmazottat arra, hogy az előbbi tulajdonostól a felmondási időre járó illetményét követelhesse akkor is, ha az