László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

— K. T. 55. §. — 121 A nyugdíj iránti kereset külön nyugdíjalap esetében is helyesen intéztetett a társaság ellen. (C. 220/1901.) A nyugdíjnak nem tökegyűjtésre, hanem a közvetlen megélhetésre szánt rendeltetéséből levezetett és a bírói gyakorlat által követett jogszabály szerint a nyugdíj felértékelésének az egyéb törvényes feltételek fennforgása mellett is visszamenőleg rendszerint nem lehet helye, hanem az csak a felértékelésre irányzott kereset beadása hónapjától kezdődő hatállyal történhetik. (C. 5219/1926.) I. Átvállalt nyugdíjtartozásokra is kiterjed az 1926: XVI. t.-c. 1. §-ának az átértékelésre vonatkozó kötelező rendelkezése. II. Az átértékelten megítélt nyugdíj összegébe az időközben nyújtott kegyadományok betudhatok. — III. Az egyes időpontokban adott ezen rendkívüli segélyek mindenkor csupán az ugyanazon hóra megszabott esedékes nyugdíjba számíthatók be. (C. 4713/1926. Hj. Dt. XX. 26.) A nyugdíj alapjául beszámítható illetmény gyanánt az 1914. évben hasonló munkakört betöltő alkalmazottak illetményei irányadók; a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdíjszabályzatnak csak a nyugdíj megállapításának feltételére és módjára vonatkozó rendelkezései nyerhetnek alkalmazást. (C. 1659/1926. Gr. XX. 744.) I. A beolvadt részvénytársaság tisztviselőinek az általuk tőkésítéssel követelt arany tőke és nyugdíjpótlék helyett a beolvasztó részvénytársasággal szemben az évi nyugdíjra vonatkozó jog állapíttatott meg. — II. Az arányszám megállapítására irányadó az egyesült társaságok azon saját vagyonának együttes összege, amely azoknak 1914 június 1 napját megelőző időpont szerint készített utolsó mérlegében ki van mutatva. (C. 3542/1926. Hj. Dt. XIX. 98.) Szolgálatadók nyugdíjintézeteinek együttes kezelésére öszszesített közös szerv és a munkaadó egyetemleg felelnek, I. de az átértékelésre a nagyobb teljesítőképességgel biró munkaadó vagyoni helyzete irányadó, — II. viszont a közös szerv fizetőkötelezettsége csak a munkaadó, mint egyik alapító tag által hozzá beszolgáltatott, ennek külön nyugdíjaként kezelt érték erejéig állapítható meg. — III. A munkaadó a végkielégítés címén az alkalmazottnak kifizetett összeget beszámíthatja, de csak az 1926: XVI. t.-c. életbelépése után kifizetett nyugdíjösszegekbe. (C. 458/1927. Hj. Dt. XXI. 87.) A kegydij nem ajándék, hanem a teljesített szolgálatra való tekintettel a nyugdíjt pótló s a megélhetést célzó szolgáltatás. 80% valorizáció. (C. 6175/1925.) Habár a kegydíj keletkezésére nézve nem azonos jogi természetű a nyugdíjjal, mert a nyugdíj rendszerint szerződésen, vagy az ennek kiegészítő részeként jelentkező nyugdíjszabályzaton alapszik, míg a kegydíj önkéntesen vállalt szolgáltatás, de mindig a teljesített szolgálatokra való tekintettel, minthogy azon-