László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

112 — K. T. 55. §. — 2—7., 9., 12. és 13. S-ainak rendelkezéseitől az alkalmazott hátrányára eltérő kikötései érvénytelenek. A K. T. és az ipartörvény viszonya egymáshoz. A K. T. 55. §-a az ipartörvény ott felhívott fejezeteinek rendelkezéseit a keresk. törvényben foglalt eltérésekkel mondja a kereskedelmi személyzet szolgálati viszonyainak elbírálásánál irányadónak, miből következik, hogy az ipartörvény azon intézkedései, melyek a kereskedelmi törvény idevágó intézkedéseivel összhangzásba nem hozhatók, a kereskedő és segédszemélyzete közötti viszonyra nem is alkalmazandók. (C. 882/ 1884.) Kereskedősegédnek (tisztviselőnek) tekintendő: Aki a főnökkel szemben alárendeltségi viszonyban áll és egész tevékenységét vagy legalább annak bizonyos munkaidőhöz kötött részét állandóan a főnök részére kötötte le, segédnek tekintendő. (E. H. 319. sz. 1133/1915.) Szolgálati viszonyban áll az olyan helyiügynök, aki kizárólag a főnök részére köt ügyleteket és az üzletben a vevőket is kiszolgálja. (Bp. T. 3597/1922. Hj. Dt. XVI. 23.) Kereskedősegédnek tekintendő az, aki mellékfoglalkozásként napi két órán át a szabadalmi ügyvivő könyveit vezeti (Stundenbuchhalter). (Bp. T. 5970/1922. Hj. Dt. XVI. 24.) Szolgálati viszony forog fenn, ha a munkavállaló egész tevékenységét vagy legalább annak bizonyos munkaidőhöz kötött részét másnak háztartása, gazdasága, üzlete vagy egyéb kenyérkereső foglalkozása körében teljesítendő szolgálatokra, ellenérték mellett, állandóan leköti. E viszony nem zárja ki, hogy az ellenérték az elért ügyletek utáni jutalékban legyen megállapítva, — hogy a munkaidőhöz kötött tevékenység a munkavállalónak csak mellékfoglalkozása legyen, — vagy hogy az alkalmazott a főnök engedelmével a maga vagy más részére is ügyleteket köthessen. (Bp. T. 3597/1922. Hj. Dt. XVI. 23.) Az alkalmazottak vagy hozzátartozóik javára a végkielégítés intézményét létesítő 1910/1920. számú rendelet ennek címéből és 1. §. kifejezett rendelkezéséből kitűnően kizárólag a kereskedősegédekre és a kereskedelmi vagy iparvállalatok tisztviselőire terjed ki, ennélfogva a végkielégítés követelhetésének elengedhetetlen előfeltétele a kereskedősegédi vagy tisztviselői minőség kimutatása. Ámde e minőségnek ismét nélkülözhetetlen kelléke, hogy a munkavállaló és munkaadó között bizonyos állandó jellegű függőségi viszony forogjon fenn, amelynek alapján a munkaadó a munkavállaló ideje és munkaereje fölött bizonyos tartós folytonossággal rendelkezhessék. Ez az állandó és folytonos függőségi viszony azonban nincs meg ott, ahol a munkaadó a munkavállalót egy bár időszakosan ismétlődő, de a dolog természete által már tartamában is előre megszabott fel-