László Jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar hiteljog. I. kötet (Budapest, 1929)

90 — K. T. 38. §. — Az az ügylet, mely világosan a cégvezető nevében köttetett, a főnököt nem kötelezi. (C. 5070/1921. Hj. Dt. XV. 72.) A cégvezető mulasztása által oly ügyletek ellátása körül okozott kárért, amelyekben a cégvezető e minőségében a K. T. értelmében külön megbízás nélkül is jogosítva van eljárni, harmadik személyeknek a cég felelős. (C. 138/1890.) A cégvezető jogköre bármely kereskedelmi üzlettel járó bármely ügyletre és jogcselekményre terjedvén ki, a csak a budapesti üzieí vezetésére kiterjedő hatáskör csak a kereskedelmi meghatalmazott hatáskörét állapítja meg. (C. 269/1879.) A cégvezető — főnökének külön felhatalmazása nélkül is, — cégvezetői jogosítványából folyóan feljogosítottnak tekintendő választott bírósági szerződést a főnöke nevében megkötni. (C. 1842/1925. Gr. XIX. 768.) Ha a bankfiók tisztviselői tényleg cégvezetői jogosultsággal bírtak, abban az esetben az általuk vállalt garanciális kötelezettség a K. T. 38. §-a értelmében, mivel az ereszben meg sem támadott irányadó tényállás szerint: jutalék, tehát ellenszolgáltatás ellenében vállaltatott és így kereskedelmi üzlet folytatásával járónak jelentkezik, magát az alperesi főintézetet is köti, még ha való is, amit az alperes vitatott, hogy t. i. Z. Kálmán é9 K. József jogköre olykép volt korlátozva, hogy ezek garanciális levelet ki nem állíthattak, a K. T. 39. §-a szerint ugyanis a cégvezető jogkörének a korlátozása harmadik irányában joghatállyal nem bír. Csak a tényállásnak a fent kiemelt kérdésben való nemleges megállapítása esetére kerülhet tehát a sor annak eldöntésére, hogy a nevezett fiókintézeti tisztviselők, mint egyszerű kereskedelmi alkalmazottak, micsoda jogkörrel voltak az alperesi főintézet által felruházva, illetve, hogy fiókintézeti meghatalmazotti jogkörük mennyiben volt korlátozva? (C. 3144/1926. Hj. Dt. XX. 13.) A felperes jogelőde, aki az akkor ellenséges bombázásnak kitett Fiúméban az alperes szállítmányozó cég ottani fiókjának főnöke volt, az alperes budapesti cégvezetőjéhez intézett levelében ezüst és aranynemüekkel telt ládájának a cég központjában, esetleg egy értéktárgyak őrzésére speciális helyiséggel rendelkező raktárházban, vagy valamely bank safejében való beraktározása elvállalását és e tekintetbe jöhető díjak közlését kérte. A jognyilatkozatoknak értelmezéséről szóló anyagi jogi szabályok szerint a cégvezetőnek ezt a levelet, habár az a saját személyének volt is címezve és baráti hangon volt is szövegezve, a fennforgó körülmények józan méltatása mellett cégéhez intézett ajánlatnak kellett vennie. Miből következően a cégvezetőnek az említett ajánlatra adott válasza a cég nevében kijelentett elfogadásnak. E jelű levele pedig a láda átvételét ugyancsak a cég nevében elismerő nyilatkozatnak minősül. E nyilatkozatok alapján tehát a felperes jogelődével szemben a K. T. 49. §-a értelmében az alperes cég van kötelezve.