Szende Péter Pál: Pótlás a Magyar hiteljog I. kötetéhez. A „kereskedelmi törvény és a reá közvetlenül vonatkozó joganyag”-hoz (Budapest, 1933)
— Részvénytársaságok. — 15 des szabályai szerint az előbbi bekezdés szerintinél lényegesen alacsonyabb értékelést tesz mellőzhetetlenné. E bekezdés rendelkezése áll a fizetések megszüntetésének esetén kívül különösen akkor, ha az értékpapírt a tőzsdei jegyzés tárgyául szolgáló értékpapírok sorából törölték. 2. §. (*) A biztosító magánvállalatoknak az 1. §-ban meghatározott üzletévről készített mérlegébe a tulajdonukban lévő határozott kamatozású értékpapírokat, valamint a fennálló törvényes rendelkezések alapján a díjtartalék fedezetéül szolgáló egyéb értékpapírokat legfeljebb az 1931. évi július hó 1, napja előtti időpont szerint készített utolsó mérlegben szabályszerűen alapul vett értékeléssel, az üzletév folyamán beszerzett ily értékpapírokat pedig a beszerzési árban lehet felvenni, (2) Az (*) bekezdés rendelkezései állanak azokra az értékpapírokra is, amelyek záloglevelek vagy kötvények külön biztosítására rendelt alap fedezetéül szolgálnak. 3. §. Az igazgatóságnak az üzletévi jelentésében elő kell adnia, hogy a jelen rendelet rendelkezéseit alkalmazta-e. 4. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1932. évi február hó 1-én. 1.210/1932. M. E. számú rendelet a részvénytársaságok és szövetkezetek üzleteredményének felhasználása tárgyában. A m. kir. minisztérium a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931: XXVI. t.-c. 2. §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. §. (*) A részvénytársaságok és szövetkezetek legközelebbi közgyűlése az 1931. évi június hó 30. napja után záródó üzletév nyereségének hovafordítása tárgyában abban az esetben, ha az óvatos üzletvezetés úgy kívánja, úgy határozhat, hogy a társaság sem osztalékot, sem a nyereség terhére az igazgatóság tagjai részére semmiféle díjazást vagy nyereségrészesedést (tantieme) nem fizet és a kimutatott nyereséget a közgyűlés elhatározásához képest csupán a társasági alkalmazottak jóléti céljait szolgáló alapoknak vagy intézményeknek a szokásos kereteknek megfelelő táplálására és nyilt tartalékok