Szende Péter Pál: Pótlás a Magyar hiteljog I. kötetéhez. A „kereskedelmi törvény és a reá közvetlenül vonatkozó joganyag”-hoz (Budapest, 1933)

10 — Elvi határozatok. — a hitelezőnek valóságosan, vagy legalább is a valóságos átadást helyettesítő megfelelő jelképes átadás útján és ez utóbbival kapcsolatban olyan cselekmények foganatosításával adassék át, amelyek a hitelezőnek a zálogul lekötött ingóval való rendelkezését lehetővé, a zálogadós szabad rendelkezési jogának megszűnését pedig nyilvánvalóvá és mindenki által felismerhetővé teszik. (846. sz. E. H. 1928. évi szeptember hó 13-án. P. VII. 1649/1928. sz.) ad 306. §. Ha a kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezetére adott kézizálogot a hitelező, akinek egyébként joga nyilt arra, hogy magát a zálogból kielégítse, bírói közbenjárás nélkül adja el annak dacára, hogy a felek ebben írásbelileg meg nem állapodtak (K. T. 306. §.), az ilyen eladás a záloghitelezőt a zálogos adóssal szemben nem az előbbi állapot helyreállítására, hanem kártérítésre kötelezi, amely kártérítési kötelezettség rendszerint annak a különbözetnek a megtérítésében merül ki, amely a szabálytalan értékesítés útján elért és a között a vételár között mutatkozik, amely a szabályszerű út megtartása esetén elérhető lett volna, a zálogos adós azonban nincs elzárva attól, hogy a hitelezőtől a szabálytalan értékesítés következményeképen szenvedett másnemű kárának a megtérítését is igényelhesse. (32. sz. jogegységi döntvény. 1927. évi október hó 8-án.) ad 348. §. Az az eladó, aki a dolog hibátlan voltáért jótállott, csak olyan hibáért nem szavatol, amelyet a vevő a szerződés megkötésekor ismert, ellenben minden olyan hibáért szavatol, amely a vevő előtt bármely okból ismeretlen volt.