Szende Péter Pál: Pótlás a Magyar hiteljog I. kötetéhez. A „kereskedelmi törvény és a reá közvetlenül vonatkozó joganyag”-hoz (Budapest, 1933)

— Elvi határozatok. — 5 Az 1910/1920. M. E. számú rendelet szerint járó végkielégítés szempontjából az alkalmazott szolgálati idejébe hadifogságának egész tartamát, tehát az 1914. évi július hó 25. és az 1919. évi március hó 21. napja között teljesített katonai szolgálatból eredő hadifogságnak azt a részét is be kell számítani, amely a most jelzett határidő elteltét követő időre esik. (784. sz. E. H. 1927. évi szeptember hó 13-án P. II. 7189/1926. sz.) Sem a munkaadó, sem a munkavállaló nem kényszeríthető és ítélettel sem kötelezhető arra, hogy a szolgálati viszonyt akarata ellenére folytassa, hanem csak arra, hogy a szolgálati viszony jogellenes megszüntetésével a másik félnek okozott kárt megtérítse(785. sz. E. H. 1927. évi október hó 4-én P. II. 4260,1926. sz.) Az a fél, aki a másik félnek az 1884. évi XVII. t.-c. 94. vagy 95, §-a alá vonható valamely cselekménye, illetve mulasztása miatt egyébként jogosult a szerződésnek azonnal való felbontására, ezt a jogát a szolgálati jogviszony keretében csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben azt az alapul szolgáló ténykörülmény felmerülése és az arról való értesülése után azonnal érvényesíti olyképp, hogy a szerződésnek azonnal való megszüntetésére irányzott elhatározását az ok megjelölésével a másik féllel közli. (786. sz. E. H. 1927. évi szeptember hó 23-án P. II. 4038/1926. sz.) Az a fél, aki a szolgálati szerződést azonnal való hatállyal a másik fél terhére felbontani kívánja, ezt az elhatározást a másik félnek határozott módon tudomására hozni és vele egyúttal azokat az okokat is közölni tartozik, amelyek alapján a szolgálati szerződést felbontani akarja. A szolgálati viszony felbontása alkalmával nem