Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

Mt. 432. §. Kisajátítási törvény 5. §. 17 engedélyeztetett, vagy ha az illető munkálatnak létesítése az arra illetékes hatóság által elhatároztatott. \ V. ö. 70. §. Az 1848: III. t.-c. 14. §-ának módosításáról szóló 1889: XVIII. t.-c. alapján — mely t.-c. a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium helyébe a kereskedelmit, a földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minisztérium helyébe a íöldmivelésügyi minisztériumot állította föl — a két érdekelt miniszter által a két minisztérium ügybeosztása tárgyában 1889. jun. 8-án (1889. R. T. 1221.) kibocsátott tájékoztató rendelet I. 7. pontja értelmében a kisajátítási jog engedélyezése a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumból átmenő ügyekre nézve (viziügyek, továbbá az 1894: XII. t.-c. 39. §. esetében) a íöldmivelésügyi minisztert illeti meg (v. ö. 1913: XVIII. t.-c. 22. §.); a kisajátítási eljárás elrendelése, valamint a felsőbb fokon való határozathozatal azonban ezen ügyekre nézve is a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik. A műemlékek tekintetében a kisajátítást a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezi (1881: XXXIX. t.-c. 12. §.), az iparüzlet stb. tekintetében a kereskedelmi miniszter, esetleg a belügyminiszterrel egyetértően (1884: XVII. t.-c. 37. §.). Az 1890: XVIII. t.-c. 5. §-a az eme törvény szerint állami kedvezményben részesíthető gyárakat ama vállalatok közé sorozza ugyan, melyek javára az 1881: XLI. t.-c. értelmében akár végleges, akár ideiglenes kisajátításnak van helye: az ugyanazon törvényszakasz további részében körvonalazott ingatlanokra eme törvényt azonban, mely a kisajátítás kedvezményét kifejezetten csak az 1881: XLI. t.-c. értelmében terjeszti ki a jelzett vállalatokra, már eme kitételnél, de intézkedéseinek általános voltánál fogva sem lehet az 1881: XLI. t.-c. 5. §-ában érintett oly külön törvénynek tekinteni, amely a kisajátítási jogot is megadja a kedvezményezett gyáraknak s felmenti őket attól, hogy a kisajátítási jog engedélyezését az eme törvényen alapuló igényüknél fogva, a feltételek igazolása mellett, az imént hivatott törvényszakasz intézkedéséhez képest külön kérelmezzék. (C. 97. máj. 21. 424. M. 1457.) I. Ha a kártalanítási eljárásnak jogerős bírói határozattal való befejezés előtt a kisajátítási jog, illetve az azt tartalmazó kormányhatósági engedély hatálya megszűnik, a kártalanítási eljárás tárgytalanná válik és az ezen eljárás során a kártalanítás kérdésében hozott még nem jogerős határozat is hatályát veszti. Az így történt megszüntetés azonban a kisajátítást szenvedőknek az eljárás megszűnéséből származható költség és kár igényéhez való jogát nem érinti. — II. A bíróság nincsen hívatva annak vizsgálatára, hogy a közigazgatási hatóságnak saját hatáskörében, a kisajátítási jog hatályon kívül helyezése Dr. Nizsalovszky: Magánjog II. 2