Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

254 Mt. 504—506. §§. Telek térfogata, határa. lyóan aztán az ily helytelenül bezárt idegen területet a telekkönyv hibásan annak tulajdonaként mutatja ki, akit a kitolt határu részlet illet, ott a hiba nem pusztán a terület kitételében, hanem a helytelenül bezárt idegen terület tulajdonjogának helytelen bejegyzésében is áll, s az ilyen részletre vonatkozó telekkönyvi tartalom a közhitelesség oltalma alatt áll, minek következménye, hogy az ilyen részlet telekkönyvi határai szerint lép a telekkönyvi forgalomba és annak, akinél a telekkönyvi közhitelesség oltalmának előfeltételei — jelesül a szerzés jóhiszeműsége — fennforognak, az ilyen részleten szerzett tulajdon vagy más dologi joga nem támadható meg azon az alapon, hogy a telekkönyv a benne kitüntetett részlethatárokért nem szavatol. (C. 92/1919. M. Tára I. 31. LJ A vevő, aki az általa megvett ingatlant maga mérette ki és az ennek eredményeként jelentkező területtel vette birtokba, csupán amiatt, mert az általa tényleg megvett ingatlan a telekkönyvi térképen a természetes határoknak megfelelőktől eltérő és a szomszédos ingatlan egy részét is bezáró határvonalakkal van feltüntetve — és a hibás térképi felvételnek megfelelően a telekkönyvi betétben is a valóságosnál nagyobb területűnek van kitüntetve, az így jelentkező többletterület birtokát, esetleg e helyett kártérítést követelni nem jogosult. (C. 6448/1918. M. Tára I. 63. sz.) I. A főváros pesti részére nézve az 1840: XXI. t.-c. alapján készült telek- és betáblázási könyvekből szerkesztettek az 1874: XVII. törvény szerint az uj telekkönyvek. — II. Ha az ingatlan határai a műszakilag pontosan készített telekkönyvi térképen a természeti határokkal szemben ki vannak tolva, a telekkönyvezett jogállást érintő erre a helytelenségre a jóhiszemű jogügyleti szerzés esetén a telekkönyv közhitelessége már kiterjed. (C. 811/1919. M. Dt. XIII. 96. 1.) 1892: XXIV. t.-c. (VII.) 13. §. Az úrbéri elkülönítés, arányosítás és tagosítás alatti területekre nézve az eljárás folyamában felmerülő határjárási és mesgyeigazítási vitás kérdések fölött, valamint az úrbéri elkülönítés vagy arányosítás tárgyát képező területek birtokállapotának ideiglenes fentartása fölött, a törvényszék által kiküldött eljáró biró a sommás eljárás szabályai szerint külön tárgyalást tart és első fokban önállóan itél. Ezen kérdésben az 1868: LIV., ill. az 1881: LIX. t.-cikknek (jelenleg: az 1911: I. t.-cikknek) az eljárásra, a bizonyításra és perorvoslatokra vonatkozó szabályai alkalmazandók. Perújításnak ez ügyekben helye nincs. Ezen külön tárgya-