Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)
Mt. 470. §. Szolgalom birtoka. 201 hogy felperes e jogot már hosszabb idő óta, legalább is 12 év óta gyakorolja, kétségen kivül áll tehát, hogy felperes ezen joggal mint az alperes ingatlanát terhelő dologbani, s ekként szolgalmi joggal élt, amelynek ebbeli jellegét leginkább bizonyítja ama körülmény, hogy e módon vaíó további használat által felperes azt mint a vizlevezetés telki szolgalmát el is birtokolta volna. Minthogy pedig a törvény nemcsak a dolgok, hanem a jog birtokát is védi, s így a jog gyakorlatában történt megháborítás, amennyiben annak előfeltétele, t. i. az egy évi tényleges birtoklás, fennforog, visszahelyezési uton orvosolható, kétségtelen, hogy az említett jog, amelyről alperes maga sem állítja, hogy az felperes által a 11 év alatt titkon, erőszakkal vagy visszavonhatás feltétele mellett gyakoroltatott volna, felperest mindaddig megilleti, mig az ellenében a törvény rendes utján megszűntnek ki nem mondatik, s így ő abba visszahelyeztetését joggal követelheti: (90. máj. 7. 14965.) C. helybenhagyja: (90. nov. 21. 7550.) A csatorna kizáróan az uralgó telek tulajdonosának használatára lévén rendelve s egyedül általa lévén fenntartandó, a szolgalmi jog természetéből következik, hogy annak, mint a szolgalom kizárólagos gyakorlására rendelt eszköznek a tulajdona az uralgó telek tulajdonosát illeti, anélkül azonban, hogy az engedett szolgalom határán tul terjedő korlátlan rendelkezési jogot megállapíthatná. A kereset éppen a szerződésileg létesített s alperesek által állítólag megháborított szolgalmi jogállapot visszaállítására irányul, ezt pedig a felperesek, amennyiben a szolgalmi jog illetéktelen és jogtalan kiterjesztését igazolni képesek, sommás visszahelyezés utján is követelni jogosultak. Az előadottak szerint a csatorna az ürüléknek és vizeknek csakis a „pávához" címzett házból való levezetésére engedélyeztetett a felperesek által, a „pávához" címzett ház mindenkori tulajdonosa részére: ezt a jogi és tényleges állapotot megháborította a II. r. alperes azzal, hogy az I. r. alperesnek szerződésileg és a felperesek belegyezése nélkül megengedte azt, miszerint az a maga házának csatornáját a szolgalom gyakorlására rendelt csatornával összekösse, az I. r. alperes pedig azzal, hogy ezt az összeköttetést tényleg a felperesek tudta és beleegyezése nélkül foganatosította. Nem vehető figyelembe az I. r. alperesnek az a kifogása, hogy ő az összeköttetést eszközölte anélkül, hogy a felperesek telkét érintette volna, nem pedig azért: mert fennforgó esetben a visszahelyezés tárgyát a tényleg fennálló jog gyakorlásának megháborítása képezi s éppen e két csatormának összeköttetésében rejlik a jog gyakorlását megháborító cselekmény. (C. 895. jan. 25. 11.332/94. M 12.204.) A peresfelek közös jogelőde marháit itatás végett a kúthoz hajtotta, azt pedig tanuk vallják, hogy felperes is hajtotta marháit a kérdéses kúthoz itatni. Minthogy ezek szerint felperes a kérdéses kut használatához úgy a jogszerű cimet, vala-