Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

Bevezetés. 3 •szerű kimerítő s az igazság követelményeivel megegyező határozatok oltalma alá helyeztetett." (Ősiségi nyiltp. bevezetése). Innentől kezdve, és főleg miután az 1853. ápr. 18-iki rendelet a telekkönyvi intézmény meghonosítását kezdeményezte, és miután 1855. dec. 15-éveí a telekkönyvi rendtartás életbelépett: az osztrák ptkönyv tehát ennek dologjogi része is, Magyarország egész területén volt hatályban. Ez az állapot az ország erdélyi részére, továbbá a polgárosított magyar határőrvidék területére, valamint Fiume városra s kerületére nézve máig is fennáll. Erdélyre nézve azonban a telekkönyvi intézményt az 1870: XLIII. t.-c. 12. §-ában foglalt felhatalmazás alapján csak az 1870. febr. 5-én 264. sz. a. kiadott igazságügyminiszteri rendelet honosította meg. A polgárosított határőrvidéken telekkönyvek a-18-ik század vége óta voltak, és ezeket az 1794. évi „Landtafelpatent" határozmányai értelmében kezelték és vezették; a mig (Pancsova s Fehértemplom városok és két község kivételével, ahol a magyarországiaknak megfelelő telekjegyzökönyveket ugyancsak a magyar tkvi rendelet szerint már hosszabb idő óta vezetik) az 1886: XXIX. t.-c. 74. §-ánál és az ennek alapján 1897. évi 47,532. sz. a. kiadott igazságügyminiszteri rendeletnél fogva a telekkönyvi betétek szerkesztése megindult, annak kijelentése mellett, hogy mihelyt valamely község telekkönyvi betétjei elkészülnek, erre a községre nézve az 1855. dec. 15-iki telekk. r. szabályai lépnek hatályba. Fiume városában és a kerületén lévő három alközségben pedig a telekkönyvek készítésének, kezelésének és vezetésének az 1843. évi 17,793. számú helytartósági rendelet (Regulamentum in merito manipulationem librorum fundualium, inscriptionum item et intabulationum) szolgált alapjául; s ezeknek a könyveknek telekkönyvi betétekké való átalakítása iránt az 1891: XVI. t.-c. 1. pontjánál fogva az 1900. évi 67,758. számú igazságügyminiszteri rendelet intézkedik, a mely a magyar tkvi rendeletet ugyanazzal a módozattal lépteti életbe, amint a polgárosított határőrvidék területén történt. Az országnak az erdélyi részeken, a polgárosított határőrvidéken s Fiúmén kivüli területére nézve, az országbírói értekezleten javaslatba hozott ideiglenes törvénykezési szabályok ,,a magyar polgári anyagi magán-törvényeket" visszaállították (I. 1. §.), de „fentartották ideiglenesen az országgyűlés intézkedéséig az osztrák ptkönyv mindazon rendeleteit, melyek az 1855. dec. 15-iki telekk. rendelettel kapcsolatban állván, a telekkönyvek tárgyát képező valamely dolgok szerzése vagy elidegenítése módjait meghatározzák" (1. 21. §.). Az ideigl. törv. szab. eme rendelkezése egyrészt kétségtelenül túlságosan szükkörü: a telekk. r. hatályban maradásával (1. 145. §.) nem elég, hogy fentartassanak az osztrák ptkönyvnek a telekkönyvek tárgyát képező „dolgok szerzése vagy elidege-