Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

Mt. 439. §. Hitbizományok. 151 lekötött ingatlanból származik. A személyi hitelezőket megilleti tehát az ellenőrzési jog, jogukban áll a hitbizományi zárgondnok és a hitbizományi biróság tényeit, illetve határozatait megtámadni, de nincs joguk a hitbizományi biróság által kirendelt zárgondnok mellőzését kérni. (98. márc. 15. 1045. M. 14862.) 19. §. A hitbizományi birtokos elhunytával uj leltár készíttetik. E leltárban a hitbizományi vagyon azon állapot szerint irandó össze, amelyben az a hitbizományi birtokos elhunytával találtatott: azután számbaveendők az engedélyezett kölcsönből tett beruházások; végre kimutatandó: mit követel a hitbizomány a jelentkező hiány kiegészítésére, vagy növekedés esetében mit tartozik az kiszolgáltatni. Ily kimutatás készítendő akkor is, ha mind az örökhagyó szabadon örökölhető vagyona, mind a hitbizomány ugyanazon örökösre száll. 20. §. Ha a hitbizományban más az örökös, mint a szabadon örökölhető vagyonban, ki kell számítani, hogy a hitbizomány örököse mennyit tartozik megtéríteni a függő vagy beszedett termésekből és a hitbizományi vagyon egyéb jövedelmeiből a szabad rendelkezés alatt álló vagyon örököseinek. Ezen kiszámítás a következő vezérelvek szerint történik: Mindenekelőtt a terményekből a hitbizomány javára elkülönítendő annyi, amennyi a hitbizományi leltárban foglaltatik. Az ingatlantól elkülönített termésből szintén a hitbizomány javára lerovandó azon mennyiség, amely a gazdaság folytatására, különösen a gazdasági fogatok és haszonmarhák eltartására, tiszti- és cselédfizetésekre s a közterhek viselésére múlhatatlanul megkívántatik. Az ingatlantól elkülönített termésnek többi része továbbá az ingatlantól még el nem különített összes termés, valamint a hitbizományi vagyonnak minden egyéb, akár már lejárt, akár még függőben levő jövedelmei, az ezekkel járó terhek levonása után, a szabad rendelkezés alatti hagyaték és hitbizomány között aránylag osztandók fel. Ezen arány megállapításánál a hitbizományi birlaló halálozásának napja és a naptári év szolgálnak zsinórmértékül. Az eljárásra nézve itt is a törvénykezési rendtartás 585— 590. §§. szolgálnak szabályul.