Nizsalovszky Endre (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet. Dologi jog (Budapest, 1928)

114 Mt. 433. §. Temetők. peres egyház javára tévesen telekkönyveztetett volna, avagy pedig, hogy a helyszínelés után annak tulajdonát még a telekkönyv átalakítása előtt az alperes, mint akkori telekkönyvi tulajdonostól megszerezte volna, tekintve továbbá, hogy ilynemű adatot a csatolt átalakítási iratok nem tartalmaznak, és arra sincs adat, mikép a temető felekezeti jellegének megszüntetése mellett a birtokszabályozás során úgy ez a régi temető, mint az annak kibővítésére adományozott terület az alperes egyház hozzájárulásával, avagy úrbéri egyezség, vagy ítélet alapján a felperes politikai község tulajdonaként osztatott volna ki; miután így a per adatai szerint a tulajdonában változás be nem következett, az ellenkezőnek bizonyításáig a m—i 52. sz. tjkvnek az alperes egyház tulajdonjogát igazoló tartalmát valónak kell tekinteni. Minthogy tehát a telekkönyvi átalakítás előtt a temető az alperes egyház tulajdonát képezte, a felperes felülvizsgálati kérvényében felhozott ama körülmény pedig, hogy a közegészségügy rendezéséről szóló 1876: XIV. t.-c, amelynek 116. §-a a politikai községeket köztemetők létesítésére kötelezi, a telekkönyvi átalakítás előtt életbelépett, a telekkönyvi átalakításnál fennforgó oly anyagi jogi oknak egyáltalában nem tekinthető, amely az alperesi temetőnek a felperes tulajdonául felvételét indokolttá tehetné, mert a jelzett törvényintézkedés a létezett jogállapotra mi kihatással sem volt, az alperes egyháznak a temetőhöz tulajdonát meg sem szüntethette. Mindezekből nyilvánvaló, hogy az alperes ingatlanának a felperes nevére történt átvitele a hibásan keresztülvítt telekkönyvi átalakításnak az eredménye, minélfogva a felperes egymagában a téves telekkönyvi bejegyzés alapján a valóságos tulajdonos alperes egyházzal szemben a birtokbaadást nem követelheti, mert a telekkönyv csakis a jóhiszeműen szerzett jogokat védi, a felperes pedig jóhiszemű szerzőnek nem tekinthető, következésképen a kereset alaptalan, a keresetnek a fellebbezési bíróság által történt elutasítása jogszabályt nem sért. (Kassai tábla 1914. febr. 25. 1913. G. 95. sz. a. Té. XVIII. 337. 1.) A nyilvánkönyv tartalmából megállapítható ugyan, hogy a kereset tárgyát képező ingatlan „Temető" megjelöléssel magánszemélyeknek, t. i. a perben álló feleknek magántulajdona, bár a kihallgatott tanuk vallomásaiból az is megállapítható, hogy N. K—r községben van egy más, nevezetesen r. kath. felekezeti temető, amelybe azonban a községi lakosok valláskülönbség nélkül temetkezhetnek, jóllehet a nyilvánkönyv tartalma szerint az egyes tulajdoni jutalékok különféle jogcímen jogutódlás tárgyát képezték és némely tulajdoni jutalékra harmadik személyek javára zálogjogok is kebeleztettek be, jóllehet tehát mindezekből nyilvánvaló, hogy a kereseti ingatlan magántulajdont képez, azonban úgy a fentiekből, mint a kihallgatott tanuk vallomásaival igazolt, de vitássá nem is vált abból a körülményből, hogy a kereseti ingatlan több ref. család által a maga teljes egé-