Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

4S felperest mint pervesztest a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. Egyebekben ugyanazt az ítéletet helyben kellett hagyni a benne felhozott vonatkozó indokok alapján és azért, mert bizonyítva lévén az, hogy az i. r. felperes a kérdéses ingókat nyilvános árverésen vette meg, a megvett ingók az 1881. évi LX. tcz. 108. §-a szerint a vételár lefizetése után, az említett tcz. 110. §-a értelmében birtokában átadottaknak tekintendők, a vételnek és átadá snak pedig jogi következménye az, hogy 1. r. felperes azoknak az ingóknak tulajdonosává vált, minélfogva 1. r. felperesnek a kérdéses ingókhoz való tulajdonjoga és az, hogy a végrehajtást szenvedett nejével kötött haszonbéri szerződés folytán a végrehajtást szenvedettnek birtoklása csupán használati, igazolva lévén, az alperes tartozott bizonyítani azt, hogy az 1. rendű felperesnek tulajdona nem jogos, azt pedig nem bizonyította. (1894 jan. 24. 6947. sz. a.) A m. kir. Curia: Brüll Károly felebbezése visszautasittatik ; mert az ő igénykeresetére vonatkozóan az elsőbiróság Ítéletét a másodbiróság ítélete helybenhagyván, ez utóbbi Ítélet ellen az 1881. évi LX. tcz. 97. §-a szerint nevezett igénylő további jogorvoslatot nem használhat. Ellenben a másodrendű felperes felebbezése elfogadtatván, ezen felperesnek igénykeresetére vonatkozó részében a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Habár igénylő felperes végrehajtást szenvedett férjével közös háztartásban él, ez nem zárja ki, hogy a neje saját pénzén üzletet nyithasson és ily üzlettel kizárólagos tulajdont szerezzen ; s habár az 1881. évi LX. tcz. 49. §-a engedélyével a házasfelek közös birlalásában lefoglalt ingóságokhoz való kizárólagos tulajdoni igényének az érvényesítésétől a nő kizárva nincs, mindemellett a kir. ítélő tábla másodrendű felperest keresetével helyesen utasította el azért, mert az a körülmény, hogy az üzlet, a melyben a foglalás történt, igénylő nevének a czége alatt vezettetik, azt a jogvélelmet, hogy az üzletet tényleg folytató férje tekintendő főszerzőnek, meg nem dönti és evvel szemben felperesnek azt is kellett volna bizonyítania, hogy az üzletbe az ő pénze lett befektetve s hogy az áruk azon szereztettek. Ezt azonban felperes ki nem mutatta s erre vonatkozóan az