Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

37 •(izlozsenem) szerzeményével, valamint a férjével közös tulajdonát képezett piaczi háznak őt illető fele részével következőkép rendelkezik : következnek egyéb hagyományok felsorolása i. és 2. alpont alatt, mig a III. 3. alpontban határozottan kijelenti örökhagyó «egyébi) ingó és ingatlan vagyonából «névszerint» (naime) létesítendő, az I. r. ujitott alperes kezelésére bizott s örökhagyó nevét viselő alapitvány gör. kel. szerb árvák részére. Tehát örökhagyó a végrendelet III. 3. alpontja alatt tételenként megnevezve felsorolta a kérdéses alapitvány létesitésére szánt vagyon •értékeket és pedig oly módon, hogy a végrendeletnek e tekintetben tett intézkedése s erre vonatkozó szövege, annak világos kijelentésével szemben, semminemű magyarázatot vagy értelmezést — a szövegben kifejezett értelem ellen —• nem tűrhetnek. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy örökhagyó végrendeletének III. 3. alpontja alatt a kérdéses alapítványra szánt hagyatéki javak elősorolása után annak utolsója előtt e kifejezéssel : «és végül» (najposle) élt; kétségtelenül már e kifejezéssel minden további magyarázatot kizárólag nyelvtanilag teljesen helyes módon kijelölte és tételenként megnevezte mindazon vagyontárgyak •és értékeket, melyekből többször emiitett kérdéses alapítványát létesíteni szándékozott és félremagyarázhat!an módon nyilvánitá ki, hogy csakis az ott felsorolt értékeket kívánja az emiitett czél létesitésére eszközül fordítani. Fenálló törvénykezési gyakorlatunk azon elvéből, hogy az örökös nevezéshez nem szükséges, hogy az örökhagyó azt, a kit örökösének kiván tekinteni, végrendeletében kifejezetten örökösének nevezze meg, hanem elégséges, ha örökhagyónak az örökös nevezésre irányuló akarata a végrendeletből egyébként kitűnik, következik, hogy valódi végakarata a végrendeletből okszerű következtetés utján vagy egyébként megállapittassék. A végrendeletből örökhagyónak oly szándéka, mintha annak alkotása után haláláig szerzett azon hagyatéki javakra, melyek a végrendelet alkotásakor nem is léteztek, szintén a kérdéses alapítványt akarta örökösévé tenni, egyáltalán ki nem magyarázható ; mert az ujitott per során kihallgatott Brádics Mária és Jevremovits Milos tanuk vallomása szerint örökhagyó a nevezett tanuk előtt a végrendelet alkotása után kijelentette, hogy vagyonának ama részét, melyről