Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

184 vagyis mü- és régészeti becsét is magában foglaló és nem csupán a fémérték szerinti részesedés illetvén meg, a kincslelet teljes értékéül ezúttal is az első izben meghallgatott régiség-szakértők által bemondott értékek középarányosa szerint 51938 frt 33 krban kellett elfogadni és ebből felpereseknek részesedésük aránya szerint őket megillető összegek megfizetésére alpereseket kötelezni. A kincslelet teljes értékének megállapításánál azért kellett ezúttal is az első izben meghallgatott szakértők véleményét irányadónak elfogadni, mert ez a vélemény tüntet fel legkevesebb eltérést az egyes szakértők nézete között és igy aránylag legmegbízhatóbb : és mert a kir. törvényszék nézete szerint a kincslelet mütörténeti és régészeti értékének meghatározásánál a tárgyak kiviteli módja (facon) csak egyik figyelembe vehető tényező, de nem egyedüli és önálló tényező, miért is a régészeti érték egyedül a facon értéke alapján biztosan meg nem állapitható. A VI. r. felperes javára eső jutalék még az engedmény tudomásul vétele előtt a somlói kir. járásbíróságnak 2583/92. sz. a. kelt letiltó végzésével Jung Ferencz foglaló javára lefoglaltatott. Lukátsffy Ödön II. r. és Faragó Sándor VI. r. felperes kereshetőségi jogára vonatkozó és az 1874 : XXXIV. tcz. 57. §-ára alapított kifogást mellőzni kellett, mert mint a 11. sz. a. jegyzőkönyv tartalmát megerősítő M. alatti nyilatkozatból kitűnik, Faragó Sándor, Kovács István jutalékrészét nem közvetlenül ettől, hanem felperes társaitól vévén meg, a közte és felperes társa között eme jutalékra nézve létrejött adásvételkor, miután ekkor Kovács Istvánnak a kincshez kötött érdeke már megszűnt volt, természetszerűleg már Kovács Istvánt nem képviselte és mert ha igaz lenne is az, hogy II. r. felperes mint a találók megbízottja járt el a 11. sz. a. jegyzőkönyv felvétele körül, ezen megbízás a 9. sz. a. meghatalmazással visszavontnak lévén tekintendő, az F. alattiban foglalt átruházás oly időben létrejöttnek jelentkezik, mikor II. r. felperes a találóknak már nem volt megbizott ügyvédje. A mi végül a II. r. alperes által előterjesztett azt a kérelmet illeti, hogy I. r. felperes jutaléka is birói kézhez leteendőleg Ítéltessék meg, azt mellőzni kellett, mert az I. r. felperesnő a