Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

148 oly adatok, melyek a terhükre rótt vád tényálladékának helyreállítására elegendők volnának, fel nem merültek, sem más terhelő adatot a végtárgyalás nem szolgáltatott, a kir. törvényszék vádlottakat a terhükre rótt vád alól felmentendőknek találta. (1893 május 20. 5315. sz. a.) A temesvári kir itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1893. évi szeptember hó 19. 3491. szám alatt.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával bűnösöknek mondatnak ki vádlottak a Btk. 41b. §. 2. és 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében, a Btk. 41b. és 91. §§-ai alapján Bozsits György két hónapi, Bozsits Bogolyub pedig egy hónapi fogházra és egyenkint két évig tartó hivatalvesztésre ítéltetnek. Indokok: I. Az 1875 : XXXVII. tcz. 25. §-a szerint minden kereskedő köteles könyveit akként vezetni, hogy azok vagyoni állását teljesen feltüntessék. Bozsits György vezetett ugyan könyvet, de azokból sem a forgalom, sem a nyereség és veszteség ki nem vehető ; Bozsits Bogolyub pedig a belvárosi üzletet könyvek nélkül vezette s az a védelme, hogy vezetésükhöz nem értett, mint bejegyzett kereskedőre nézve hatálytalan, sőt társának mulasztása is kihat rá és igy a Btk. 416. §. 2. pontja mind a kettő ellen megállapítandó II Habár a pénztári könyvből kitetszőleg Bozsits György az üzletet 1889. évi márcz 15-én nyitotta meg, a csőd megellene i8qo. évi ápr. 9-én rendeltetvén el, azt megelőzőleg reá nézve az első üzleti év lejárt ; az a körülmény pedig, hogy testvérét időközben üzletébe társul fogadta, az ő kereskedői kötelességére mi befolyással sem volt : mindazonáltal az első üzleti év lejárta és a csődnyitás között eltelt rövid időközre való tekintetből a mérleg hiánya miatt a büntethető mulasztást Bozsits György ellen sem lehetett megállapítani. Bozsits Bogolyub üzletvezetése pedig egy évig sem tartván, őt a mérlegkészítés kötelezettsége sem terhelte. III. De mindkét vádlott bűnösségének a Btk. 416. §. 4. pontja szerint való megállapításához elég maga az a kiderített