Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

Ql mint nem jelen per érdeméhez tartozót, mellőzni kéri, s megjegyzi, hogy miután a C. és D. alattiakat felperes csatolja, 6 tartozik igazolni, hogy a C. alattit a postajárat szerint meg nem kapta ; annak igazolására, hogy felperes az árukat tényleg augusztus 6-án küldte el, 2. alatt csatolja alperes levelét. Tekintettel arra, hogy az üzletvezető nem tekinthető a keresk. törv. 43. §-ában érintett meghatalmazottnak, alperes tagadásával szemben tehát igazolandó felperes által, hogy alperes üzletvezetője fel volt-e hatalmazva a kereseti áruk megrendelésére, avagy nem, a miért ezen döntő körülmény igazolására felperes által alperesnek kinált s ez által elfogadott főeskü általi bizonyítást alkalmazni, az esküt alperesnek oda ítélni s a per kimenetelét az eskü le vagy le nem tételétől kellett függővé tenni, a kinált eskü másik része nem vonatkozván ügydöntő körülményre, azt mellőzni kellett. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és alperest végrehajtás terhe alatt kötelezi, hogy felperesnek 391 frt 24 krt s kamatait megfizessen. Indokok: Alperes a C. és D. alatt csatolt levelek valódiságára vonatkozólag kinált esküt kifejezetten el nem fogadván, ezekkel és különösen a C. alatti levél tartalmával be van bizonyítva az, hogy az A. alatti számlában felsorolt árukat alperes üzletvezetője rendelte meg és hogy alperes nem azért kivánt az ügylettől elállani, mintha a megrendelő egyén arra jogosítva nem lett volna, hanem azért kérte felperest, hogy a megrendelést ne teljesítse, mivel alperes tul van terhelve áruval, ez okból és tekintettel arra, hogy a kereseti áruk alperes üzletének forgalmi tárgyai lévén, azok megrendelése az üzlet folytatásával járó rendszerinti ténykedés, melyre az üzlet vezetője a keresk. törv. 43. §-ának értelmében különös meghatalmazás nélkül is fel van jogosítva és tényei ez irányban a főnököt illetik : alperesnek erre nézve felhozott kifogását és a felperes részéről a meghatalmazás tényére kinált főesküt, mint fölöslegeseket mellőzni s alperest az összegileg nem kifogásolt kereseti tőkének, kamatainak fizetésére feltétlenül kötelezni kellett, mert a 2. a. felperesi levéllel maga szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogy felperes alperesnek az ügyletből szándékolt egyoldalú elállását el nem fogadta s az ügylethez ragaszkodott. (1893 márczius 14. 4207. sz. a.)