Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XL. kötet (Budapest, 1895)

88 kereseti követeléssel tartoznék, miután felperes általa csak próbára fogadattott fel, minden meghatározott fizetés és a felmondásból kifolyó jogok és kötelezettségek nélkül. A fent előadottak szerint tehát a jelen perben a perdöntő körülményt egyedül az képezi, hogy felperes csupán csak próbára állott-e be alpereshez, vagy pedig a kereskedelmi törvényben meghatározott rendes segédként, mert az első esetben joga volt alperesnek őt, minden felmondás nélkül azonnal elbocsátani, mig a második esetben felperesnek törvényen alapuló igénye van a hat heti felmondási időre járó fizetésre. Miután pedig azon állítását, hogy felperest csupán csak próbára fogadta fel, tekintettel fent előadott beismerésére, felperes tagadásával szemben alperes volt köteles bizonyítani s erre vonatkozólag felperest egyéb bizonyíték hiányában főesküvel kínálta meg, melyet ez utóbbi elfogadott, felperesnek ezen főesküt megítélni kellett. A hat heti időre járó fizetés összege azért volt 60 frtban megállapítandó, mert habár a felek között a fizetés összegére vonatkozólag megállapodás nem is történt, felperes félhavi, illetőleg két heti szolgálatát alperes maga becsülte 20 frtra, hat heti fizetés összegére tehát ez vétetett irányadónak. A felek által tárgyalt azon körülmény, hogy mily czimen jött vissza márczius i-én alperes szolgálatába, nem perdöntő, miután ha akkor fizetés nélkül alkalmaztatott is, ebből nem következik az, hogy a hat heti felmondási időre vonatkozólag törvényileg biztosított jogáról is lemondott. Végül nem volt figyelembe vehető a Weisz Béla és Kell Imre tanuk egybehangzó vallomásaival bizonyított azon körülmény, hogy felperes egy izben, midőn egyik alperesi czégtag által sürgős üzleti teendővel bízatott meg, azt nem végezte eb hanem a boltot J/4 órára elhagyta, miután ez nem képez oly mulasztást, a mi felmondás nélküli elbocsátásra okul szolgálhatna, miután továbbá ez már 1891. évi márczius i-je, tehát azután történt, midőn alperes felperest a saját beismerése szerint szolgálatából elbocsátotta s felperes csak ideiglenesen, minden fizetés nélkül működött alperes üzletében. (1892 február 23. 18929. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja.