Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)
349 Ígéret. Ha tehát az első árverezés alkalmával tett árverezési igéret után az árverezés a végrehajtató és végrehajtást szenvedő közös kívánságára sem szüntethető be, még inkább áll ez az utóajánlat mint folytatólagos magasabb árverezési igéret után, mely az első árverezésen tett s a leütés alapjául szolgált legmagasabb ígéretet is megdöntötte s ujabb árverezésnek hivatalbóli elrendelését vonta maga után s mely által épen ugy jog szereztetett az ingatlanhoz az esetre, ha magasabb igéret nem tétetik, mint a többi árverezési Ígéretek által. Ezek szerint végrehajtást szenvedőnek az első árverezési ígéretnél fogva már elveszített ama joga, hogy fizetés által az árverezés felfüggesztését elérhesse, az utóajánlat folytán nem éled újra fel, mert a végrehajtásos ügy az utóajánlat által nem tereltetik vissza az ,első árverezési igéret előtti állapotba. Az utóajánlat intézménye ugyanis a törvény világos intentiója szerint azon czélból honosíttatott meg, hogy a végrehajtatók és végrehajtást szenvedők érdekében az első árverezésen tett ígéreteket meghaladó magasabb vételár éressék el, de nem azon czélból, hogy csak eszközül szolgáljon arra nézve, hogy végrehajtást szenvedőnek ujabb fizetési halasztás engedélyeztessék s hogy újból alkalmat nyerjen fizetés által az árverezés felfüggesztését elérni, mert az utóajánlat által a már megtett árverési ígéretek folyama nem hogy megszakadt volna, de sőt tovább folytatódott, az árverezési igéret után pedig már az árverezés megtartása nemcsak a végrehajtatók és végrehajtást szenvedő akaratától függ, hanem ahoz az árverelőnek is hozzászólása van. Az utóajánlattevő tehát az ingatlanhoz nyert feltételes jogától akarata ellen épen ugy nem üthető el, mint a többi ígéretet tevő. Mindezek alapján ki kellett mondani, hogy az utóajánlat folytán kitűzött ujabb árverés az utóajánlattevö beleegyezése nélkül a végrehajtatók és a végrehajtást szenvedő kívánságára nem függeszthető fel. Kelt Maros-Vásárhelytt, a kir. itélő táblának 1894 május 4-én tartott polgári teljes-ülésében. Hitelesíttetett a kir. ítélő táblának 1894 május 23-án tartott polgári teljes-ülésében.