Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

valamint szinte oskolát felállíttatni méltóztatna, ugyanebbeli buzgó óhajtásunkat nemcsak kegyelmesen elfogadni, sőt a vele született nagy kegyessége mellett a leendő helybeli plébánosnak illendő élelmére nevezetesebb ajánlást is tenni méltóztatott, mi is szemünk előtt tartva azon méltányosságokat, melyeket az isteni szol. gálatokban a helybeli lelkipásztornak fogyatkozása miatt gyakorta tapasztalnunk kellett, az Ur Istennek dicsőségére és lelkünknek üdvösségére nézve a leendő helybeli plébános és oskol'amesternek subsistentiájára tehetségünkhöz képest szabad és elhatározott akaratunkból következő ajánlást teszszük és annak megtartására magunkat és maradékainkat lekötelezzük.* A kérdéses okirat i. pontjában átadják a leendő plébánosnak lakhelyül azt a közházukat kerttel együtt, melyben eddig a helység nótáriusa lakott; 2. pontjában a mester- és iskolaháznak átadják másik házukat kerttel együtt, melyben egyideig az eperjesi szentegyháznak administratora lakott; 3. és 4. pontja a feltett kérdésben lényegileg szó szerint van idézve, az utóbbi pontban egyúttal a zsellérhelyek szolgáltatása is van szabályozva; 5. pontjában a stóláról és 6-ik pontjában az iskolamesterről, ki egyszersmind a helység nótáriusa lehet, van intézkedés ; befejezése pedig ekként szól: «mindezeknek szentül való megtartására pedig magunkat és maradékainkat lekötelezzük és nagyobb hiteléül adjuk ezen kötelező levelünket* ; végül az aláírás a feltett kérdésben körül van írva. Ennek az okiratnak ekként ismertetett tartalmából nyilvánvaló az, hogy ez az okirat szoros értelemben nem visitatio canonica, hanem parochia-alapitási oklevél, párbér tekintetében pedig párbérajánlat, illetve lekötelezés (litterse obligationales). A párbér tekintetében annak mérve és módozatai iránt kutforrásul az iWető parochiára nézve az illető plébános részéről a kérdéses okirat visitatio canonica gyanánt lévén bemutatva, önként következik, hogy tulajdonképeni visitatio canonica hiányában a kérdéses okirat visitatio canonica természetével bir és épen ezért hatályára nézve a visitatio canonica-ra követett szabályok szerint bírálandó el. És valóban a kérdéses okirat 3. és 4. pontjában foglalt kitétel az illető lelkész részére idöszakonkint visszatérő szolgáltatá-