Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

3°5 felperesek javára elvonni szándékozott, mely intézkedésre a községi elöljáróság hatásköre ki nem terjedt; másfelöl pedig mivel az e részen felhívott tanuk tanusitják, hogy néhai Hegedűs Pál az elöljáróság ez eljárását kifogásolta s a birtoklást, mint előbb, azután is folytatta. Mindezeknél fogva az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával, felpereseket alaptalan keresetükkel elutasítani, de egyszersmind az elsőrendű alperes visszkeresetének helyt kellett adni, s tekintettel arra, hogy a 27. alattin C-vel jelzett terület szomszédságában lévő +99V. a hrsz. ingatlannak elsőrendű alperes a tulajdonosa s az e tulajdon alapjául szolgált osztályhoz mellékelt vázrajz szerint a C. alatti az ő osztályrészébe esett, másfelől pedig, tekintettel arra, hogy az alperes viszonkeresetében nyilván beleegyezett abba, hogy a z'l. vázrajzon bj-ve\ jelölt gödör ama fele része, mely az aj-va\ jelzett felperesi rétpótlék felől esik, a felperesekének mondassék ki, végre tekintettel arra, hogy a felperesek teljesen pervesztesekké váltak : felpereseket a rendelkező részben előadott módon marasztalni kellett, stb. (18g3. évi június hó 20-án. 8949. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, mindazonáltal a perköltségre vonatkozó azzal a részben való változtatással, hogy I r. alperes javára a felperesekkel szemben megállapított perköltség 120 frtra leszállittatik. Indokok: Felperesek, mint a szoláthi 95. sz. tjkvben felvett ingatlanok tulajdonosai javára a per tárgyát tevő terület birtoklása csak az esetre volt volna megítélhető, ha felperesek kimutatták volna, hogy a telekkönyvi bejegyzéssel annak tulajdonát jóhiszemüleg megszerezték. Minthogy azonban felperesek nem is állították, hogy a kérdéses birtokrészt akár ők, akár jogelődjük bármikor tényleg használták, minthogy továbbá azt sem bizonyították, hogy jogelődjük és Frank Ignácz között létrejött ügylet folytán a vitás terület tulajdonát megszerezték, vagyis hogy ez a terület tartozéka annak a birtokrésznek, mely a telekkönyvben 503. hrsz. a. van kitüntetve, ezzel szemben pedig a per során kihallgatott tanuknak vallomásából az tűnik ki, hogy eme, az 1847-ik évben eszközölt birtokrendezés előtt tövises, bokros haszonvehetetlen területet a Döntvénytár, uj folyam. XXXIX. 20