Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

io5 azt, hogy vádlott előttük a kelméket felmutatta s azok iránt véleményüket is kikérte, de mig ezek közül Femminger Károly csak részben erősítette meg állítását s azt határozottan meg nem czáfolta, addig Bede József, Riemer Frigyes, Niemandt Ede, Márk István és Soós József tanuk határozottan attól eltérőleg vallanak, sőt azt megczáfolni igyekeznek. Csakhogy mindezek daczára fenmarad még mellette nején kivül Sachs Ödön és részben Greiner József tanúvallomása. Tehát mindenesetre, bár a vádlott által hivatkozott tanuk nagyobbrésze, kik a két rendbeli kelmét látták és azok azonossága felett véleményüket nyilvánították, nem erősiti meg vádlott állítását és ez által a magánvádló ellen emelt vád igaz voltát; mégis maradtak még tanuk, kik azt megerősítve, vádlott védekezését támogatják és e szerint vádlottat szemben a rágalmazás vétsége meg nem állapitható ; mert nemcsak hogy védekezése általában megczáfolva nem lett, sőt ellenkezőleg alaposan feltehető, hogy egyesek nyilatkozata s egyéb körülmények behatása alatt azon erős meggyőződésben volt, hogy az általa feldolgozás végett átadott szövet rosszabbal lett kicserélve és igy jogos magánérdeke megóvása czéljából s a bizonyítás lehetőségére való teljes kilátással tévén meg a bűnvádi feljelentést magánvádló ellen, ezen tettében nem csak a gonosz szándék, de még a rágalmazás vétségéhez mulhatlanul megkívántató vétkes könnyelműség sem feltalálható. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: Az elsőbirói Ítéletet megváltoztatja, vádlottat a Hidi József sérelmére elkövetett, a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségében bűnösnek mondja ki és ezért 20 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint vádlott azzal vádolta a brassói kir. járásbíróság előtt Hidi József magánvádlót, hogy ez a neki feldolgozás végett átadott ruhaszövetnél rosszabb minőségű szövetből készítette volna el ama ruhadarabokat, melyeket vádlott nála megrendelt. Az elsőbiróság ítéletének indokai szerint vádlottnak, ki állítását, mint saját meggyőződését a végtárgyalás folyamán is fentartotta, nem sikerült eme vád valódiságát bebizonyítania. Tekintve már, hogy emez állítás bizonyítására hivatkozott tanuk egyike sem igazolt sem a bünvizsgálat, sem a végtárgya-