Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIX. kötet (Budapest, 1894)

79 börtönt kapjon ; ámde a törvény ilyen szerkezete legalább is arra kötelezi a bíróságokat, hogy ebbe a hajlithatlan keretbe csak azokat az eseteket sorozzák, a melyekre nézve a törvény sérelme nélkül mást nem tehetnek. Ezt a törekvést a Curia és az első fok részéről a jelen esetben épen nem találtuk fel. (L. ngyanily irányú megjegyzéseinket egy analóg esetről: Jogt. Közi. Melléklet 1894 11. sz. a 155. sorszám alatt.) 19. A Btk. 418. §-ában meghatározott büntetendő cselekményt az követi el, a ki minden mellékes czélzat nélkül szándékosan pusztán gonosz indulatból s a jogtalanság tudatával rongál meg vagy semmisít meg oly idegen ingó dolgot, melynek megrongálásából vagy megsemmisítéséből akár már magának az ingó dolog állagának értékénél, akár pedig viszonylag a fenfogó körülményeknél fogva károsodás vagy hátrány származik. (1894 április 24. 9930. sz. a.) A győri kir. törvényszék: Kovács István vádlottat a Böröczky Lászlóné kárára elkövetett, a Btk. 418. §-ába ütköző ingó vagyonrongálás, ugy a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében, Böröczky Lászlóné vádlottat a Kovács Istvánon elkövetett, a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében vétkeseknek mondja ki és ezért Kovács Istvánt 3 napi fogházra átváltoztatandó, 10 frt fő, 5 frt mellékbüntetésre, a becsületsértés vétségéért további 10 frt pénzbüntetésre, II. r. vádlottat pedig 10 frt pénzbüntetésre, esetleg egy napi fogházra Ítélte. Indokok: Böröczky Lászlóné panasza szerint Kovács István 1892. évi okt. 3-án megjelent lakásán és az ablakokat, ajtókat leszedte, azokat összetörte és őt különféle becsületsértő kifejezésekkel illette, ládáját és két székjét összetörte és végre azon idő alatt, mig panaszosnö férje után ment, azt segítségül hívandó, Kovács István a ládájában elrejtett 20 frtját elidegenítette. Ezen panaszból azonban részben I. r. vádlott beismerésével, részben Bors István tanú vallomásával csak az bizonyult valónak, hogy