Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

39 van ily közegészségügy-ellenes hiba ; a csórközségi utász is az utczára rakja a trágyát s végül I-n is bizonyos D. nevü birtokos rengeteg sok trágyát egyenesen az utczára hordat ki stb.; mindez, tekintettel a járványos időre, öt, mint a község lelkészét arra készti, hogy a járásorvosoknak a köztisztaság és közegészség érdekében való intensivebb ténykedésre leendő utasítását a megyei főorvosnál szorgalmazza ; hozzáteszi azonban azt is, hogy nem szeretné az ügyet «máshová» vinni, miért is csak kérelmet terjeszt elő. A terhelt által a megyei főorvoshoz irt ez a levél nem feljelentés, nem vád, annak tartalma nélkülözi a Btk. 260. §-ában körülirt vétség tényálladékának ismérveit s figyelemmel arra is, hogy annak egyik leglényegesebb része az inotai D.-féle esetnek a valósága s jelesül, hogy D. tényleg rendszerint az utczára hordatta ki a trágyát, egyenesen bebizonyítást is nyert Sz. F., D. L., V. M. és V. A. tanuknak vallomásai által, ennélfogva a Btk. 263. §-a értelmében még ha fen is forogna a rágalmazás jelensége, az a terhelt büntetlenségét eredményezné. Ebből folyóan a terheltnek a főszolgabíróhoz intézett 1892. évi jun. 10-iki keletű levélben sem ismert fel a kir. itélő tábla a rágalmazás tényálladékát megalkotó elemeket, mert abban vonatkozással a most érintett inotai D-féle trágyahordásra hozza fel a terhelt azt, hogy «az a jelentés, mely fenti állítását (a D-féle esetet) roszakaratu koholmánynak mondja, nem más, mint hazug jelentés». Minthogy pedig, mint fentebb érintve lett, ez az eset tanuk által igaznak bizonyittatott, rágalmazás a jelzett esetben nem is foglaltatik. Terhére rovatik F. Gy.-nek ebben a levélben használt az a kifejezés is, hogy «hisz a vizsgáló ur D.-nak megmondotta előre, hogy e napon ne legyen a kérdéses helyen trágyahatár», minthogy azonban «a vizsgáló ur» alatt nincs megnevezve H. L. orvos, nincs adat arra nézve, hogy a terhelt tudhatta vagy tudta volna, hogy a «vizsgáló ur» épen maga H. . . L. . . járásorvos; ugyanaz, a kire vonatkozóan ő a conret adatot a főorvossal közölte: ennélfogva ez a kifejezés sem jöhet a vád szempontjából komoly figyelembe. — Tekintettel tehát arra, hogy mindezek a felhozott levélbeli állitások sem egyenként, sem összesé-