Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

10 rest azonfelül, hogy felperesnek elvont haszon fejében I88Q. évre 15 nap végrehajtás terhével 50 frtot fizessen meg. Ellenben felpereseket keresetüknek a hodosáni 532. számú tjkvben felvett 2108. hrsz. ingatlannak hagyatékul való kimondása és törvényes öröklési joguknak a tekintetbeni megállapítására irányuló részével elutasítja. Indokok: Felperesek keresetüket a végrendelet érvénytelenítése és oldalági törvényes örökösi joguk megállapítása iránt indították. Az írásbeli magánvégrendelet érvényes létrejöttére az 1876 : XVI. tcz. 3. §-a szerint a végrendelkezésnél a tanuknak nemcsak együttes jelenléte kívántatik meg, hanem a 6. §. többi között azt is rendeli, hogy az írni és olvasni nem tudó, vagy végrendeletét más körülmények miatt önkezűleg alá nem irható végrendelkező előtt a tanuk együttes jelenlétében a végrendelet tartalma felolvastassák, ennek megtörténte magán az okiraton a tanuk által igazoltassák ; a megtámadott végrendeleten a tanuknak ez a tanúsítványa azonban hiányzik, a mennyiben abból csak az állapitható meg, hogy a végrendelet a végrendelkezönek megmagyaráztatott, az érvényességre megkívántató fent körülirt lényeges körülményeket pedig a végrendeletnek sem szövege, sem záradéka nem tartalmazza ; hozzájárul még, hogy a végrendelet magyar nyelven állíttatott ki s minthogy a végrendelkező a per adatai szerint a végrendelet nyelvét nem ismerte és a tanuk vallomása szerint azt a nyelvet egyedül Péter Tivadar ismeri, mig a többi, a végrendeletet aláirt tanuk közül csak Andrecsecz Flórián és Málék Károly bir a végrendelet nyelvének csekély ismeretével, ellenben a másik három tanú előtt a végrendelet nyelve teljesen ismeretlen, mivel pedig az idézett törvény 4.. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy az irni és olvasni nem tudó végrendelkező által alkotott végrendeletnél a tanuk közül legalább kettőnek irni és olvasni kell tudni, a törvény hasonszerüségénél fogva okszerűen az is következik, hogy oly esetben, ha a végrendelkező a végrendelet nyelvét nem ismeri, legalább kettőnek kell ismernie az okirat nyelvét, kik közül egyik által a végrendelet tartalma a végrendelkezőnek megmagyaráztassék és ennek megtörténte magán az okiraton a tanuk által bizonyítva legyen és tekintve, hogy az itt jelzett hiányok a tanuknak oly kimondása által, hogy