Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

323 vonatkozásukban a felpereseket keresetükkel elutasította azért, mert a többször hivatkozott B. és C. a. végrendeletükből és illetve a C. alattin olvasható fiókvégrendeletből kétségtelen, hogy az örökhagyó vagyona felett végrendelkezni kivánt és azt tényleg tette is, és bármely rendelkezései, mint a fentiekben kifejtve van, a már előadott okoknál fogva hatálytalanok, a többi rendelkezések, a mennyiben azok okszerűen tétettek és törvénybe nem ütköznek, érvényesek. Már pedig a B. és C. a. végrendeletek, valamint a C. alattin olvasható fiókvégrendelet is, mint helyt foghatóan hitbizományi helyettesítést nem tartalmazó írásbeli magánvégrendeletek alakilag érvényesek ; minthogy azoknak mindegyike a leszármazó örökösöket és az özvegyet illetően az 1876: XVI. tcz. kívánalmának megfelel. Ugyanis a B. alatti eredetijét beismerés szerint az örökhagyó sajátkezűén irván és aláírván, az a keltezése idejében hatályban volt osztr. ptkv. 578. §-ának és mert fölöslegesen három képes tanú előtt is lett kiállítva, az idézett törvény 579. §ának is megfelel és minthogy az a végrendelet az E. alattiból kitetszően az illetékes bíróságnál letéve volt, az az 1876: XVI. tcz. 37. §. e) pontja értelmében érvényes. A mennyiben pedig az örökhagyó azzal a végrendelettel leszármazó egyenes örökösi és házastársa javára intézkedik, érvényes az az elébb idézett 1876: XVI. tcz. 32. §. sőt a tanuk előtti végakarat nyilvánításra tekintettel érvényes az eme törvény 1. §. a) pontja és az 5. §. értelmében is. A C. a. végrendelettel, valamint az azon olvasható fiókvégrendelettel az örökhagyó szintén leszármazó egyenes örökösei és házastársa javára intézkedvén, miután az örökhagyó, beismerés szerint, ezeknek a végrendeleteknek is az eredetijét sajátkezűén irta és aláirta s azonfelül azok két és illetve három képes tanú együttes jelenlétében vannak kiállítva, azok az 1876: XVI. tcz. 32. §. és illetve eme törvény 16. §. aj pontja s az 5. §. kívánalmának megfelelnek. A hivatkozott végrendeletekből pedig és különösen a C. alattiból kétségtelenül kitűnik, hogy az örökhagyó összes vagyonát az azokban megnevezett leszármazó örökösének és házastársának kívánta hagyni. Miből folyóan tekin-