Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

3i9 ténye, hogy a birói letétből hozzájutott végrendeletet az 1861. évi május 4-töl fogva 1872. évi június 6-ig magánál tartotta, kétségtelenül magában foglalja azt az akaratkifejezést, hogy a végrendelet kivételéhez hozzájárult és hogy a jelzett hosszú idő alatt a birói letét saját beleegyezésével szünetelt; tehát a letét megszakadásának tényéhez a végrendelkező akarata hozzájárult ; az pedig, hogy ilyen letétnek folytonosnak kell lennie, annak jogi természetéből önként folyik. A Bl. a. végrendelet érvénytelenségét illetőleg a kir. törvényszék azt is figyelembe vette, hogy maga végrendelkező a C7. a. végrendeletében a B'l. a. végrendeletét az ősi öröklött fiágat illető nemesi birtokokra vonatkozóan részben módosította is, tehát kifejezetten visszavonta; a Cl. a. módosítás és az azt követő utólagos észrevétel czimü fiókvégrendelet pedig, mint a kedvezményes határidőn tul tettek, egyáltalában érvénytelenek. A kolozsvári kir. ítélő tábla: Annak felemlitésével, hogy az elsőbirósági ítéletnek a 2. r. alperestől felebbezett részét az 1881. évi LIX. tcz. 35. §. értelmében az 1., 3., 4., 5. r. alperesektől is felebbezettnek tekinti, az idézett Ítéletnek azt a részét, a melylyel a kir. törvényszék a b. Bánffy Dániel örökhagyó részéről 1856. évi július 19-én és 1881. évi márczius 29-én alkotott B. és C. alatti végrendeleteket, valamint a C. alattin pótlóan 1885. évi deczember 20-án kiállított fiókvégrendeletet, mint az ősiségi nyiltparancs 5. §-a alapján a hagyatéki javak egy részére nézve a fiági örökösödést szabályozó s illetve mint hitbizományi helyettesitést tartalmazó végrendeleteket érvényteleneknek kimondotta, helybenhagyja; ellenben az idézett Ítéletet ama részében, a melylyel a kir. törvényszék az emiitett végrendeleteket egészben, tehát azokat, mint Írásbeli magánvégrendeleteket is érvényteleneknek kimondotta, s a melylyel a néhai b. Bánffy Dániel hagyatékára nézve a törvényes örökösödés rendjét megállapította, megváltoztatja, a most említett két vonatkozásban a felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: Bánffy Dániel báró örökhagyó az 1856. évi július 19-én kelt B. a. végrendeletből kitetszően, az ősiségi nyiltparancs 5. §-ában nyújtott azt a kedvezményt kívánta igénybe venni, a mely szerint az ott megirt időben és előfeltételekkel a régi hazai