Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

302 előadásra, hogy 808 frt 8 krral felpereseknek adósai, továbbá, hogy a C. alatti jegyzékben felsorolt ingóságok akaratukkal kerültek felperesek birtokába, minthogy magának felperesnek bizonyítékai által meg nem czáfoltatnak, valóknak tartandók és ennélfogva I. és II. r. alperes a kereseti kérelemhez képest a prts. ni. §. alapján elmarasztalandók voltak. III. r. alperessel szemben előterjesztett azon kereseti kérelemnek, hogy az I. és II. r. alperessel együtt annak tűrésére köteleztessék, hogy felperesek magukat a megtartási joggal birtokukba került ingókból kielégíthessék, szintén helyt adni kellett ; mert habár a megtartási jog a kt. 300. §. alapján csak a kötelezett ellen, de nem egyszersmind azok ellen is érvényesitnető, kik a megtartás tárgyára végrehajtás utján birói zálogjogot szereztek ; mégis, tekintettel arra, hogy ezen szabály csak oly esetben nyerhet alkalmazást, a midőn a zálogjog korábban keletkezett, mint a megtartási jog és tekintve, hogy III. r. alperes zálogjogát a NB. alatti végr. jegyzőkönyv szerint 1891. évi febr. iq-én szerezte, felperesek pedig az F. alatti jegyzék, L. alatti közjegyzői okirat és a felperesi tanuk vallomása szerint 1891. évi február 15-én nyertek ugyanazon tárgyakra megtartási jogot ; tekintve továbbá, hogy III. r. alperesnek a felperesi követelés lejártára nézve tett kifogása figyelembe nem vehető, mert azt I. és II. r. alperesek nem kifogásolták és tekintettel arra hogy felpereseknek a hivatkozott 310. §. értelmében minden más hitelezőt megelőző kielégítéshez van joga : mindezeknél fogva III. r. alperesnek perbevonása indokoltnak és arra való kötelezése, hogy felperesek jogának gyakorlását tűrni tartozzék, jogosnak mutatkozik. (1892 január 9. 27879. sz. a.) A szegedi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét vonatkozó indokainál fogva és a III. r. alperes ellenében megállapított megtartási jogra nézve még azért is helybenhagyja, mert a kt. 285. §. értelmében a folyó számlán alapuló követelések után az év lezárásával a hitelező kamatot igényelhetvén, az év lezárásáig fölmerült követelések lejártaknak tekintendők, miből kétségtelen, hogy az A. és B. a. számlában 1890 decz. végéig foglalt követelések esedékessé váltak ; mert továbbá a B. alatti számlán alapuló és 1891. évi jan. 1. után fölmerült 79 frt 35 kr. követe-