Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

2QI röl tehát az ellenkező igazolásának hiányában teljesen jogosult az a vélelem, hogy beruházható magánvagyonnal nem birván, az ingatlanok szerzéséhez egyéni tevékenységén kivül mással nemjárult. Annak folytán azonban, hogy az örökhagyó a jelzett ingatlanokból az öt illetett szerzeményi jutalékát is, a mint már felhozatott, közvetlenül I. r. alperesnek átengedte, telekkönyvileg is ennek nevére irattá, s ez utóbbi mindezt elfogadta: a most nevezettek között hallgatólagos és még az örökhagyó végrendeletében foglalt ama kijelentéssel is, hogy ingatlan vagyona nincs, újból megerősített, illetve fentartott ajándékozási jogügylet létesült, a mely ténye az örökhagyónak egyfelől nem gátolhatja annak törvényes örököseit abban, hogy ők az id. törv. szab. 4. §-a által biztositott köteles részüket a megajándékozottól ne követeljék és a mely igény másfelől a fenforgó esetben megítélhető, mert abban a tágabb kérelemben, hogy felperesek az említett ingatlanokból az örökhagyót megillető teljes közszerzeményi jogot megállapítani és ez alapon saját örökösödési igényüket pénzben megtéritendőleg kívánják érvényesíteni, az ennél szűkebb körű köteles rész iránti kérelem benne foglaltatik. Az I. r. alperesre viszteher nélkül átruházott, tehát ajándékozottnak tekintett közszerzeményi ingatlanok, illetve azokból az örökhagyót illetett fele rész értéke a köteles rész kiszámításával azért volt a teljesített bírói becsű alapján, nem pedig a 3., 4. a. szerződésekben kitett vételár arányában meghatározandó, mert az ingatlan valódi értékéül rendszerint csak annak birói uton megállapított becsértéke fogadható el s mert a fenforgó esetben, figyelemmel arra, hogy a mennyiben az örökhagyó a már többször érintett ingatlanokból az őt megilletett jutalékokat is I. r. alperesre át nem iratja, az ő halálával gyermekei és ezek között felperesek az ingatlan jutalékok tulajdonán kivül az 1840. évi VIII. tcz. 18. §-ának korlátai között az örökhagyót megilletett haszonélvezetet is örököltek volna, azok a körülmények, a melyek a 2., 3. alatti adásvevési szerződésekben kitett vételárak meghatározását a szerzésnél befolyásolták, a megajándékozott előnyére s a köteles részre jogosult törvényes örökösök hátrányára tekintetbe nem jöhetnek. Ez alapon, minthogy a szóban levő ingatlanokat a szakértő becsüsök egészben 23200 frtra becsülték, 11600 írtban volt megállapítandó az I. r. 19*