Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

a E közben K. szül. K. Julianna meghívására a csendőr a< helyszínére megjelenvén, mindkettőt azon kijelentéssel, hogy baj ne legyen, csendre intette s ez alkalommal csend is lett, alig hogy azonban a csendőr eltávozott, mindketten elkezdettek garázdálkodni, «a kurvák Istenét ! leszedjük még a felhőket is» kifejezésekkel az udvaron futkostak és Sz. Sándor a libákat kezdette fojtogatni, miért is neje öt megütötte, arra a kaputól Sz. János odaugrott s ő anyjával a szobába zárkózott s akkor mind a ketten az ablakokat kezdték beverni, mire a nagy lárma keletkezett s St. Sándor tanú vallomása szerint az ablakok csörömpölését is lehetett hallani, sőt B. szül. M. Mária tanú előadása szerint az ablaknál levő teknőben a liszt között üvegcserepek is voltak láthatók. Tanuként kihallgatott K. szül. K. Julianna előadása szerint az ablakverésre egy fanyelű seprővel kezében a szobából kirontva, Sz. János őt torkon ragadta, mire a seprő nyelével — nem tudja, hol — egyszer megütötte, & nyomban ott termett vádlott leánya pedig, előadása szerint, látva, hogy Sz. János anyját torkonragadta, a bűnjelként beszerzett, a tanuk állítása szerint azonban egy másik sótörővel Sz. Jánost egyszer megütötte, mire Sz. János a sótörő után kapott; vádlottnő' pedig, tartva attól, hogy visszaüti, még egyszer fején megütötte, erre sérült a vértől elborítva a földre esett s vádlottnő sérültet, G., szül. Cs. Eszter tanú vallomása szerint, még a földön isnégyszer, ha nem ötször megütötte. Vádlottnő védelmére azt hozta fel, hogy akkor ütötte meg sértettet a sótörővel, a mikor látta, hogy anyját torkon ragadta s igy cselekményét anyjának jogos védelmében követte el, azonban ez a védekezése elfogadható nem volt, mert állítása az e tekintetben kikérdezett tanuk egyértelmű vallomásával megczáfoltatott. Miután pedig a törvényszéki orvos véleménye szerint a* sérült Sz. János fején ejtett, rendszerint 20 napon belül gyógyuló de egyenkint tovább is tartható és jelen esetben F. János és neje K. Zsuzsanna tanuk vallomása szerint még 1890. évi június 5-én is látható nyilt sérülések csakis a vádlott által használt sótörő s nem K. szül. K. Julianna kezében volt fanyelű seprű ütésétől származhattak, miután továbbá az F. János lóherélö által már csak is szentháromság vasárnapjától, vagyis 1890. évi június