Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

223 hogy III. r. alperes iooo frtnak s kamatainak megfizetésére köteleztessék, felperesek elutasittatnak. Indokok: Jóllehet felperesek nem bizonyították azt a kereseti állítást, hogy a perrel megtámadott végrendelet alkotója nem az örökhagyó kisk. Kesselring Theobald volt, valamint azt sem, hogy Scháffer Fülöp azonossági tanú a végrendelkezöt nem ismerte; jóllehet nem bir alappal felpereseknek a Jausz János végrendeleti tanú ellen tett kifogása, mert a nevezett tanú részére a végrendeletben kedvezményezés nem történik s ö csakis azzal lesz megbízva, hogy a végrendelet által alkotni czélzott alapítvány alapszabályait kidolgozza; jóllehet végül, hogy felperesek nem bizonyították sem azt, hogy a végrendelkező kényszer alatt állva végrendelkezett volna, sem pedig nem bizonyítottak oly tényeket, melyek alapján az erre alkalmas módon, t. i. szakértők meghallgatása után megállapítható lenne, hogy a végrendelkező fejletlen értelmi állapota folytán öntudatosan és szabad akarattal végrendelkezni képes nem volt : a keresetnek mégis helyt kellett adni s a végrendeletet érvénytelennek nyilvánítani azért, mert az az 1874. évi XXXV. tcz. 82. §-ának meg nem felel. A törvény ez a szakasza ugyanis a közjegyző által felvett végrendelet érvényességéhez megkívánja azt, hogy a végrendelkező végakaratát a közjegyző és a tanuk együttes jelenlétében személyesen jelentse ki, hogy ennek megtörténte magában az okiratban igazoltassék ; az itt kérdéses végrendeletben ez a kellék hiányzik; abból ugyanis az, hogy a kérdéses okiratban foglalt végakaratot Kesselring Theobald személyesen jelentette ki, ki nem tűnik ; mert az okirat fejezetében az a szó, hogy Kesselring Theobald «alkot» végrendeletet, az egész végakaratnak személyesen történt kijelentését magában véve nem tanúsítja; viszont az okirat záradékába foglalt az a megjegyzés, hogy a közjegyzői törvény 82. §-ának határozmányai betartattak, nem elégséges, mert a kérdéses törvényszakasz c) pontja rendelkezésének helyes értelme szerint az ugyanazon szakasz a) és b) pontjaiban előirt kellékeknek az okiratban kifejezetten kell foglaltatniok s ezek hiányát az általános kijelentés, hogy a törvény határozmányai betartattak, nem pótolhatja. Miután a végrendelet ebből az okból érvénytelen, a törvényes örökösödésnek van helye, melyet a felperesek részére kellett meg-