Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

io6 gyalás alkalmával G. és H. a. csatolt okmányaival megkísérli ugyan felperes annak bizonyítását, hogy alperes a tagok sorába felvétetett, miután azonban a H. a. jkönyv felperes saját beismerése szerint is nem a szövetkezet igazgatóságának, hanem a szövetkezeti napi biztos, jogtanácsos és vezértitkárból álló 3 tagu igazgatósági bizottságnak jegyzökönyve, ezzel a jegyzőkönyvvel alperesnek a szövetkezet tagjai közzé való felvétele bizonyítást nem nyert, mert felperes szövetkezet alapszabályainak 6. és 66. §-ai értelmében tagok felvételére egyedül az igazgatóság van jogosítva és az igazgatóság az alapszabályok által reá ruházott tagfelvételi jogot harmadik személyekre kiterjedő joghatálylyal semmiféle szükebbkörü bizottságra át nem ruházhatja. Alperes ezek szerint szövetkezeti tagnak az e részben egyedül irányadó felperesi alapszabályok szerint csak akkor lenne tekinthető, ha a tagok sorába az igazgatóság által az igazgatóságnak az alapszabályok 65. §-a értelmében határozatképes ülésében felvétetett volna, ez azonban felperes által bizonyítva nem lévén, alperes, a ki ellen a szövetkezeti tagság bebizonyítva nem lett, felperessel szemben a keresetbe vett és a tagsági viszonyt feltételező fizetések teljesítésére kötelezhető nem volt. A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok; Alperesnek az a kifogása, hogy ő az A., illetve C. a. belépési nyilatkozat alapján felperes szövetkezet igazgatósága által a D. a. alapszabályok 6. §-ának megfelelöleg felperes szövetkezet tagjai közé fel nem vétetett és hogy a felvételről nem értesíttetett, nem jöhet ugyan figyelembe, mert maga azt adja elő, hogy ö az összes szerb-ittebei tagokkal együtt kilépését 1888. évi deczember havában, majd ismét 1889. évi január 28-án felperes igazgatóságának Írásban bejelentette, és így maga is a felperes szövetkezet tagjának tekintette magát, mindazáltal, minthogy felperes nem tagadta, s így a prdts 159. §-a értelmében általa elismertnek veendő, hogy az összes szerb-ittebei szövetkezeti tagok s köztük alperes is a szövetkezetből kilépésüket 1888. évi deczember havában, majd ismét 1889. évi január 28-án felperes igazgatóságának bejelentették, minthogy a kereskedelmi törvény 235. §-a a szövetkezeti tagoknak előleges felmondás mellett történhető kilépését alapszabályilag és egyébként is meg nem változtatható-