Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVIII. kötet (Budapest, 1894)

88 T. és neje házánál helyezte el a kamrába, honnan M. J. és anyja azokat, a pitvarajtót feltörve, a kamarán levő lakatot leütve, erőszakkal elvitték. A vizsgálat és végtágyalás adatai szerint i.-r. vádlott beismerte, hogy az 1890. évi április 22. napján a felesége által elvitt tárgyak után elment panaszosok házához, beismerte, hogy ott a bezárt kamara-ajtót belökve s onnan az ágynemüeket kihordva, anyja segítségével haza vitte lakására. Tekintve, hogy a hit alatt kihallgatott tanú J. G.-né igazolta, hogy a miért az erőszakos behatolásért vádlottat megszólította, panaszosnöt vádlottak szidalmazták; ebből kétségtelen az, hogy i.-r. vádlott a panaszosok lakásával összeköttetésben levő helyiségbe, azok beleegyezése nélkül jogtalanul és erőszakkal behatolt; miért is a Btk. 330. §-ába ütköző magánlak megsértés bűntettében volt bűnösnek kimondandó s az ítéletben kimért büntetéssel sújtandó s a felmerült költségek viselésére bűnösségéből kifolyólag volt kötelezendő. Másodrendű vádlott tagadásával szemben az, hogy ő i.-r. vádlottnak a kamara feltörésében ténylegesen segített volna, bizonyítást nem nyert; pedig azon cselekmény, hogy az ágynemüek elvitelében fia i.-r. vádlottnak segédkezett és hogy az udvaron volt, a Btk. 330. §. alá eső bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítja ; tekintve, hogy panaszosok vádlott megbüntetését nem kívánták, cselekménye pedig csak vétséget képez, a mely pedig magánvádra üldözendő : az ellene emelt, a Btk. 330. §-ába ütköző magánlak megsértés bűntettének vádja és következményei terhe alól felmentendő volt. A nagyváradi kir. itélö tábla: Az eljárás során minden kételyt kizárólag megállapítva lett, hogy M. J. vádlott a terhére rótt magánlaksértést az őt elhagyó neje által jogtalanul elvitt ágyneműi visszavétele végett követte el és tényleg az elvitt ágyneműit sértett kamrájában, hova behatolt, fel is találta; az a védelme pedig, hogy kérelmére a községi biró ügyébe avatkozni s intézkedni nem akart, meg nem czáfoltatott. Mindezen okok, valamint előélete is, oly túlnyomó enyhítő körülményeket szolgáltatnak, melyek ezen vádlott javára a Btk. 92. §-ának alkalma-