Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

45 cselekedte: ennélfogva az a Btk. 400. §-a második bekezdésébe ütközvén, ellenében bűntett nyer megállapítást, mely a 92. §. alkalmazásával és tekintettel a 20. §-ra, csak fogházzal büntethető, e miatt ennek a vádlottnak büntetése megfelelő fogházban volt megállapítandó. Minthogy Komáromi Polexina bünvád alá nem vonatott, Szabó Menyhért pedig ezúttal felmentetett: ennélfogva az ezek által szerzett tlkvi jogok megszüntetésére vonatkozó rendelkezés és erre vonatkozó felhatalmazás helyt nem foghatván, az mellőzendő volt. De minthogy Szabó Menyhért a büntető eljárás során kijelentette, hogy a Szabó Ferencz által korábban vett illetőséget ennek átengedni kész, Szabó Ferencznek polgári peruija volt fenhagyandó. (1892 okt. 6. 2010. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve a vizsgálat és a végtárgyalás adatai alapján megállapítottnak veendő azon tényt, hogy Szabó Ágnes 1. r. vádlott, azon ingatlanbeli jutalékát, melyet az 1872 június 28-án megkötött ideiglenes örökeladási szerződéssel Szabó Ferencz panaszlónak 95 frtért örök áron eladott, s melynek ezen vitelárát kezeihez is vette s melyet panaszló azóta egész 1890. évig folyton háborítatlanul használt, tudatosan ismét eladta egyéb ingatlanával együttesen, az 1890 április 5-én megkötött örökeladási szerződéssel Szabó Menyhért 2 r. vádlottnak és nejének összesen 140 frtért, s hogy ezen vételárt is részben készpénzben, részben az által, hogy adósságait 2. r. vádlott átvállalta és törlesztette, — megkapta; tekintve, hogy Szabó Ágnes vádlott ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette s illetőleg tartotta Szabó Ferencz panaszlót az által, hogy miután az 1872-ben kiállított és sajátkezüleg aláirt szerződéssel a forgolányi 40. számú tljkvben a 917. hrsz. alatt felvett erdő rátának J/8-át örök tulajdoni joggal panaszos részére eladottnak elismerte, s annak az ö nevére átíratása után a vevő javára leendő tlkvi bekebelezését is megengedte, — ezen elismerésében az is benfoglaltatott, hogy azon ingatlan részre vonatkozólag semmi rendelkezést nem teszen, s midőn vádlott panaszlóban ekként a biztonság tudatát felkeltette és fentartotta, ez alatt mégis később felhasználva azon alkalmat, mikor a kérdéses ingatlanrész egyéb ingatlannal együtt atyja hagyatékának időközben végbement letárgyalása után nevére átíratott: azt saját