Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

22 körülmények között halálos volna és igy az ölési szándék a hasz­nált eszközből sem következtethető, tekintettel még arra is, hogy vádlott cselekménye és a beállott eredmény között a szükséges okbeli kapcsolat fenforog, beszámítást kizáró okok pedig nem léteznek, vádlottat a Btk. 301. §-ába ütköző és a 306. §. szerint minősülő és miután a cselekményt az öt és családtagjait ért súlyos bántalmazás hatása alatt méltán előállhatott heves felindu­lásában és felmerült állapotában rögtön követte el, a Btk. 307. §-a 2. bekezdése szerint büntetendő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek kimondani és súlyosító körülmények figye­lembe vétele mellett rendelkező részében megszabott módon bün­tetni kellett. A büntetés kiszabásánál vádlott rovatlan előélete, fiának a községi bizonyitványnyal s a tanuk vallomásával igazolt rosszasága, hogy az vádlottat megöléssel már gyakran fenyegette, hogy a családi békét gyakran megzavarta; továbbá az elhalt koponya­csontjának az orvosi bonczvizsgálattal igazolt feltűnő vékonysága, mely az agyrepedésnél jelentékeny tényezőt képezett, szolgáltak enyhítő körülményekül. Míg ellenben azon körülmény, hogy vád­lott fiát, miután ez a leütés után összeesett, egész éjjelen át más­nap reggelig az udvaron ott hagyta és ápolásban nem részesi­tette, súlyosító körülményül volt betudandó, mert ezen mulasztás a büntetés alá eső cselekményének csak folytatását képezi, ugy hogy akkor ért csak teljesen véget, mikor a mulasztás ténye is befejezést nyert. (1892 február 26. 1194. sz. a.) A pécsi kir. ítélő tábla: A vádlott által H. János fejére intézett ütés az agynak oly nagy mérvű megrongálását idézte elő, mely a 12. sz. a. csatolt bonczjegyzökönyvre alapított orvosi véle­mény szerint feltétlenül halált okozó volt ; annak a körülmény­nek tehát, hogy a sértett másnap reggelig az udvaron hagyatott és ápolásban nem részesülhetett, a halál előidézésére befolyása egyáltalán nem volt. Ebből folyóan a vádbeli bűntett az agyron­csolást előidézett ütés által már bevégeztetett, és igy nem fogad, ható el az elsöbirósági Ítélet indokolásában foglalt az a kijelen­tés, hogy az említett mulasztás a vádbeli bűntettnek folytatásá­képezte. Ezért és mert a végtárgyaláson meghallgatott tanuk val­lomásai szerint a vádlott és neje a vádbeli eset után H. János

Next

/
Oldalképek
Tartalom