Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

34i Minthogy továbbá a kihágási ügyekben addig követett szabályok az 1880: XXXVII. tcz. 44. §-ának i-sö bekezdése értelmében a Btk. életbelépte után is irányadóul szolgálnak a kir. járásbíróság ujabb birói hatáskörébe tartozó bűnügyekre nézve: ezeknélfogva az igazságügyminiszter az idézett törvényszakasz második bekezdésében nyert felhatalmazás alapján 2265/1880. eln. szám alatt kibocsátott rendeletében a kir. ügyész felebbezési jogát fentartani volt hivatva; azonban ezt az ügyészségi törvény 17. §-a e) pontjának, mint általános elvi jelentőséggel is biró rendelkezésnek, a járásbirósági ügyekre alkalmazásával szabályozhatta. Emez elj. szabályok 19. §-ának tehát csak az lehet az értelme, hogy a kir. ügyész a fentjelzett alapokon bir felebbviteli joggalés hogy ezt a jogát az 1871: XXXIII. tcz. 17. §-ának e) pontja akképen szabályozza, miszerint a büntető igazságszolgáltatás érde, kében perorvoslattal élhet akkor is, ha az a vádlott javára szolgálna. Ily értelműek kétségtelenül egész összefüggésükben a jelzett elj. szabályok többi, különösen 18., 20 , 22. és 31. §-ai, valamint az 1883: VI. tcz.-nek és a 427/1883. eln. sz. igazságügyminiszteri rendelet 7. pontjának ide vonatkozó intézkedései ; csak ily értelmű megállapodás mellett érvényesül magáninditványra üldözendő bűnügyekben is a kir. ügyészségről szóló 1871 : XXXIII. tcz. 1. és 23. § aiban kifejezést nyert, az állam közérdekeinek képviseletére vonatkozó sarkalatos tétel; mig azzal merőben ellenkezik és azért tételes rendelkezés hiányában teljesen tarthatatlan az a felfogás, hogy a kir. ügyészség csak akkor bir perjogi állással, ha ez számára kifejezetten megadatik. Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető tanácsainak 1893. évi október hó 26-án tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett az ugyanazon évi deczember hó 12-én tartott teljes ülésében.