Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

3*7 lefoglalt ingóságokról, illetve ingatlanságból milyen összegek folytak be árverésen s igy a felperesi részről hivatkozott tanuk kihallgatása s a végrehajtási iratoknak a körmendi kir. járásbíróságtól felperes által kérelmezett beszerzése helyt sem foghat; minthogy a csődtörvény 27. §-ának 1. és 3. pontjai, továbbá a 29. §. alkalmazásának szüksége az által, hogy a 27. §. 2. pontjának alkalmazása felperest sikerre vezette; immár elenyészett, mindezeknél fogva felperes keresetének helyt adni és az alperes részére 1890. évi október 17-én vagyis a közadós ellen a valódiság és a tartalomra nézve alperesileg nem kifogásolt F. alatti szerint 1890. évi október 20-án kelt végzéssel megnyitott csődeljárás előtt harmadnappal foganatosított végrehajtást a csődtömeg, illetve a csődhitelezökkel szemben minden jogkövetkezményeivel együtt semmisnek és hatálytalannak kimondani, és ebből kifolyólag jelen, az ítélet rendelkező részében foglalt egyéb intézkedéseket a felperesi kérelemhez képest megtenni kellett. (1892 márczius 15. 1088. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az elsöbirósági ítélet a kereseti végrehajtások megtámadhatóságát arra alapítja, hogy a végrehajtások foganatosítása idején közadós fizetéseit már megszüntette és hogy erről alperesnek tudomása volt. E fölfogás téves, mert a közadós nem volt kereskedő s igy reá a csődtörv. 27. §-ának a fizetések megszüntetésére vonatkozó intézkedései azért nem alkalmazhatók, mivel a csődtörv. 240. §-a szerint a fizetések megszüntetése csak a kereskedőre nézve jár a csődkérelmezés kötelességével, a mint hogy az idézett 27. §. 1. pontja kifejezetten utal is a kizárólag a kereskedőkről intézkedő 240. §-ra. A keresettel megtámadott végrehajtások csak ugy volnának, hatálytalanithatók, ha felperes igazolta volna, hogy alperesnek a végrehajtáskor arról volt tudomása, hogy adósa ellen csődnyitás kérvény van beadva. Ennek bizonyítása az idézett 27. §-nak i.és 2. pontjának eseteiben felperest terheli, ő azonban tagadásával szemben azt, hogy az adós ellen beadott csődkérvényekről alperesnek, vagy képviselőjének tudomása volt, mivel sem igazolta;