Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

294 22-töl visszafelé számítva hat hónapon át, vagyis 1882. évi június 12-ig nemileg nem közösült s igy az emiitett leánygyermek tőle nem származott*, azon esetben felperes 288 frt gyermektartási keresetével is elutasittatik. Ha pedig alperes a neki oda itélt föesküt le nem teszi, azon esetben a felperes által 1883. évi április hó 12-én szült Mária nevü leánygyermek természetes atyjának kimondatik s köteleztetik ennek tartási költségei fedezésére a kereseti 288 frtot nyolcz nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Erdekében áll tehát alperesnek az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt az esküért kérelmezni s azt a kitűzendő határnapon le is tenni, mert ellenesetben annak ellenkezője vétetik valónak, mint a mit esküjével kellett volna igazolnia. Indokok: Felperes az I87Q. évi február hó 8-án kiállított szerződéssel kikötött 200 frt iránti követelésével elutasítandó volt, mert a per rendjén beigazolást nyert azon körülmény, hogy felperes alperest, kivel hitetlenül összekelt volt, minden alapos ok nélkül hagyta el, s elhagyván, visszahívása s azon ígérete daczára, hogy alperes vele törvényes házasságra lép, vissza nem ment s a házassági ajánlatot visszautasította; mert ugyanis S. Nikita kihallgatott tanú azt vallotta, hogy felperes alperes házától ennek tudta és akarata nélkül ment el s többszöri visszahívásra sem ment vissza, a többi tanuk pedig azt vallották, hogy felperes alperes által felszólittatott, hogy menjen hozzá vissza s vele esküdjék meg, de felperes azt nem tette, sőt határozottan kijelentette, hogy alperessel nem lakik s vele soha meg nem esküszik. Ennek következtében a kérdéses szerződés feltételeit nem alperes, hanem maga felperes szegvén meg, az abban kikötött kártérítési összeghez jogát épen saját cselekménye által veszítvén el, ez iránti keresetével el volt utasítandó. Azon állítása sem lett beigazolva felperesnek, hogy őt alperes ütötte-verte volna, sőt házától elűzte volna, mert az e tekintetben kihallgatott tanuk állításának valódiságát egyáltalán nem igazolták. A mi a gyermektartási keresetre vonatkozó igényét illeti, arra vonatkozólag az ítéletben szövegezett főeskü feltétele alatt volt az ítélet kimondandó, mert tény, hogy felperes gyermeke az alperestőli megválása után csaknem egy év múlva született s