Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

290 Minthogy pedig az ügyvédekre vonatkozó 1874: XXXIV. tcz. az iránt külön nem rendelkezik, hogy az ügyvéd a pernek megindítása előtt írásbeli meghatalmazás nélkül arra nincs jogosítva, hogy megbízója érdekében peren kívül egyezkedéseket közvetítsen: a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes dijkövetelési jogát annyival inkább megállapítani kellett, mert alperes a 9V. alatt bemutatott levélben felperest költségszámla elküldésére hivta fel, ezzel tehát alperes a felperes követelési jogosultságát is beismerte. * = Ezen Ítélet szakit azon szűkkeblű felfogással, mely szerint az ügyvéd csak az esetben követelhetné dijai megállapítását, ha megbízójától írásbeli meghatalmazással bír. Nincs is értelme annak, hogy a megbízás egyéb eseteitől eltérőleg formához kössük a jogos követelés érvényesithetését, midőn az ügyvédnek a megbízás igazolására egyéb perrendszerü bizonyíték rendelkezésére áll. (L. Jogtudományi Közlöny 1893. évf. 226. 1.) 88. Ha az 1868: LIV. tcz. 580. §. szerinti örökösödési eljárás kivételesen nem az 562. §-ban meghatározott bíróságok hatáskörébe, hanem az illető birtokbirósághoz van utasítva, ezen illető birtokbiróság alatt az 1868: LIV. tcz. 37. §-ának, alkalmazásával az örökhagyó utolsó lakhelyének területére illetékes bíróság értendő. (1893 november q. 11381. sz. a.) A m. kir. Curia: Azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely néhai Grünwald János volt nagy-kikindai lakos hagyatéki ügyében a temesvári és a nagy-kikindai kir. törvényszékek közt fölmerült, jelen hagyatéki ügyben a kért hirdetményi eljárás folyamatba tételére a nagy-kikindai kir. törvényszék mondatik ki illetékesnek ; mert az 1868: LIV. tcz. 562. §-a kapcsolatban a 37. §-al, az örökösödési eljárásra nézve, a mennyiben az örökhagyó az